Wellor karácsony előtt még kiosztott egy jókora fülest
„Nálatok hazugság a fétis, elhitettek bármit, meg az ellenkezőjét is.”
Miért rántja vissza a szakadék széléről a szocialistákat Karácsony Gergely? Minek menteni a szocikat?
„Mi szüksége lehet arra, hogy a megvalósult és relatív sikereket elért ellenzéki összefogás után népszerűségével továbbra is köldökzsinóron tápláljon egy régóta halálra ítélt politikai képződményt? Vajon mi okból menti meg – talán utoljára – a morálisan vállalhatatlan utódpártot egy, a kommunizmusból életkora miatt kimaradt politikus? Miért nem hagyja ez a baloldali generáció végre elpusztulni azt, ami társadalmi szempontból életképtelen, morálisan mindig is vállalhatatlan volt, és hoz létre valami újat, egy sokkal kevésbé szolgalelkű, mintakövető és internacionalista szocdempártot? Miért asszisztál a főpolgármester ahhoz, hogy megmaradjon a baloldali megújulás (egyik) legnagyobb gátja, az MSZP?
»Ez a harc lesz a végső« típusú évzáró sajtótájékoztatót tartott a szocialista párt két vezetője, Tóth Bertalan és Kunhalmi Ágnes Karácsony Gergellyel megtámogatva. Az év során többször térdre rogyott elvtársaknak – a főpolgármester támogatásának hála – így volt és lesz lehetősége még a politikai térben mozgásteret keresni, esetleg ténylegesen is találni és megmaradni. Annak ellenére, hogy a szocialista pártnak már évekkel ezelőtt meg kellett volna a józan ész szerint szűnnie, és utat engedni egy újgenerációs baloldali formációnak. De a legmeglepőbb elem a történetben az, hogy Karácsony Gergely, a maga sikerével, az ellenzéki oldalon tagadhatatlan népszerűségével még mindig odaáll Tóth Bertalanék mögé, miközben az önkormányzati összefogás óta tucatszámra hagyják el a pártot a még megmaradt utolsó mohikánok, és emel egyet az egyébként több százezer szavazót vesztő volt állampárt maradványán. Mindezt úgy, hogy az egykori együttműködést még kényszerházasságnak tartotta. Így nagy talány, hogy miért menti még meg a menthetetlent?
Politikai racionalitása nincs, érzelmi oldalát Karácsony Gergely esetében nehéz lenne találni. És mégis. Ott áll, bárgyún vigyorog, mikor Kunhalmi a nevével viccelget; komolyan bólogat, mikor Tóth Bertalan az összefogásról papol; és utána megszólal, támogat, erősít, megment. Menti a menthetetlent, visszarángatja a szakadék szélén egyensúlyozó szocialistákat a politikai valóságba, asszisztál ahhoz, hogy az utódpárt vezetői eljátsszák azt, hogy ők az összefogás mellett voltak, vannak és lesznek. Sőt! Tényleg ők lennének az összefogás motorja, mikor deklarálják már 2019 végén, hogy két év múlva is előválasztás kell, hogy három év múlva közös lista és miniszterelnök-jelölt vigye majd előre az ellenzék színes-szagos összefogását? Karácsony Gergely viselkedése, politikája teljesen érthetetlen, logikátlan, félelmetesen irracionális, a rendszerváltoztatás harmincadik évfordulójára tekintve pedig morálisan elfogadhatatlan – valaki a sajátjai közül nem jelezné neki mindezt?”