„Nem meglepő módon Harris kampánya erősen nyitott. A kaliforniai Oaklandben tartott kampányindítón több mint húszezer ember jelent meg, és a beérkező kampánytámogatások is ígéretesek voltak, hiszen az első napon összeszedett összeggel Harrisnek még Bernie Sanders 2016-os rekordját is sikerült befognia. Az első demokrata párti jelöltek között folyó vita másnapján tele voltak vele az újságok, mivel etnikai kérdésekben roppant erős ütéseket vitt be Joe Bidennek. Ez pedig egészen máig az egyébként rettentően kiszámítható mederben folyó események egyik legkiemelkedőbb pillanatát jelentette. Harrisnak a kampány korai szakaszában gyorsan sikerült maga mellé állítania a demokrata establishment számos tagját, ráadásul a versenyből történő kiszállásának a napján az összes jelölt közül még mindig ő tudhatta magáénak a második legtöbb szponzorációt.
Mégis, a jó kezdés ellenére Harris képtelennek bizonyult arra, hogy kezdeti lendületét ki tudja használni. Az említett vitából utóbb nem tudott további tőkét kovácsolni, mivel ügyetlenül azt a látszatot keltette, hogy a Biden ellen pontokat érő ügyben, a diákoknak a faji szegregáció csökkentése érdekében az iskolába történő buszoztatásával kapcsolatban hangoztatott nézetei sokkal jobban hasonlítanak a korábbi alelnökéire, mint azt a vita alapján az egyszeri néző gondolhatta volna. A kérdés egyáltalán nem szerepel a választókat leginkább érdeklő témák között, ám a Biden és Harris közötti csörte nyomán akkora üggyé nőtte ki magát, hogy annak köszönhetően már maga az elbaltázott folytatás is aránytalanul nagy figyelmet kapott. A Biden-kampány sikeresen ki is használta ezt, felhánytorgatva, hogy annak idején Harris főügyészként nem állt ki a buszoztatás mellett.”