„Az eredetileg grúz származású fiú egy cipész és egy takarítónő gyermekeként látta meg a napvilágot. Szegénységben éltek, de a kis Szoszó édesanyja elhatározta, ha törik, ha szakad, egyetlen gyermeke, aki túlélte a csecsemőkort, tanulni fog. Apja rendszeresen verte, de Joszif állta a pofonokat. Tanulmányaiban kimagasló volt, mégis rengeteg bajba keveredett: a vallásos nevelést visszautasította, ateistának vallotta magát, sűrű büntetései ellenére Csernisevszkijt és Marxot olvasott, éjszakánként pedig munkás szabadgondolkodókkal múlatta az időt. A himlő majdnem végzett vele, aztán egy lovasbalesetben bénult le a fél karja, az ifjú Joszif mégsem adta fel! Szeme előtt végig egy igazságosabb világ lebegett, ahol az elszegényedő cipészeknek nem kell alkoholizmusba menekülniük.
Költőként is kimagasló volt, tehetségét egyedül politikai ambícióiért volt hajlandó pihentetni. A cári Oroszországgal többször meggyűlt a baja, rablásokért és emberrablásért is ült, de minden megszerzett fillérrel Lenint és a bolsevikokat segítette, amiért végül a sikeres forradalom után helyet kapott a Központi Bizottságban. Lenin halála után, 1924-ben vette át a hatalmat, hogy virágzó országlása alatt a Szovjetunió elfoglalhassa méltó helyét a világot uraló szuperhatalmak között.”