Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
A józan eszű és egészséges lelkű ember azt teheti, amit a Hortobágy poétája (lásd Ady), aki, ha a bamba társakra s a csordára nézett, „káromkodott vagy fütyörészett”.
„Az év embere Adolf Hitler – kürtölte világgá 1938 végén a Time. Az év embere Joszif Visszarionovics Sztalin – hirdette címlapján egy évvel később (majd 1942-ben ismét) a híres magazin. Az 1923-ban New Yorkban elindított liberális lap 1927 óta minden év végén megválasztja, pontosabban kiválasztja az »év emberét«, aki úgymond a legnagyobb befolyással volt az adott esztendő eseményeire, a dolgok menetén a legtöbbet változtatott – akár jó, akár rossz irányban.
Az elmúlt csaknem száz évben az utóbbiak (főként politikusok) voltak többségben, míg a jó oldalt olyan személyek képviselték, mint például Mahatma Gandhi, XXIII. János és II. János Pál pápa, s olyan kollektív »kitüntetettek«, mint az 1956-os magyar szabadságharcosok, 1993-ban a békéért dolgozók, 2005-ben az »irgalmas szamaritánus« Gates házaspár és Bono, 2014-ben az afrikai Ebola-járvány ellen küzdők, 2017-ben pedig a szexuális zaklatások elleni #metoo mozgalmat elindítók.
A héten a Time azt közölte, hogy a 2019-es év embere Greta Thunberg. A tizenhat éves svéd diáklány a péntekenkénti globális klímasztrájk kezdeményezője, egyben emblematikus figurája, aki ahelyett, hogy iskolába járna, egyik klímakonferenciáról a másikra szaladgál (a napokban Madridban lépett fel), mindenhol bátran kinyilatkoztat, kioktat és szigorúan megdorgálja a politikai, gazdasági és egyéb vezetőket. A világ- és (állítólag) időutazó Gretát rajongótábora bálványozza, a gyáva píszí politikusok meg kényszeredetten meghallgatják, mert tabu kimondani, hogy a szemfényvesztő show főszereplőjét marionettbábuként mozgatják a háttérből valakik. A klímavándorcirkusz Asperger-kóros, copfos–dacos gyerekbohóca csacsiságokat hord össze a Földet fenyegető éghajlati katasztrófáról, a közelgő világvégéről, a világot megmentő vágyálmairól, a politikusok és szakemberek klímaügyi alkalmatlanságáról. De – ellentétben az 1994-es év emberével, a szentté avatott lengyel pápával – a svéd tinédzser azt akarja, hogy féljetek, féljünk!
A több mint egy éve járványként terjedő globális tömeghipnózis és -hisztéria láttán a józan eszű és egészséges lelkű ember azt teheti, amit a Hortobágy poétája (lásd Ady), aki, ha a bamba társakra s a csordára nézett, »káromkodott vagy fütyörészett«. Vagy úgy reagál, mint Donald Trump elnök a Twitteren: »Ez nevetséges! Gretának a dühkezelési problémáival kellene foglalkoznia, és beülnie egy jó régimódi filmre egy barátjával. Nyugi, Greta, nyugi!«
Lehet persze nevetni a cirkuszi produkción. Meg azon, hogy egyes emberek a hobbijuknak tartják, hogy más embereket, továbbá jelenségeket, történéseket beskatulyázzanak, címkézzenek, listázzanak. Szintén a napokban tette közzé a brüsszeli Politico az Európa sorsát leginkább meghatározó emberek huszonnyolcas listáját, s az »álmodozók« kategóriában ki más állna a rangsor élén, mint Tonhalhegy Gréta?! A negyedik pedig Carola Rackete, a harmincegy éves német »civil« hajóskapitány, aki afrikai migránsokat szokott kihalászni a Földközi-tengerből és Olaszországba taxiztatja őket, akár kap kikötési engedélyt, akár nem.”