Élete és halála mítosz, amely új erkölcsöt teremtett

„A mitológia azon túl, hogy egy kultúra bölcsességét hordozza, hogy szórakoztatva tanít a világról és az emberről, univerzális jelképrendszert képez egy közösség számára. Már ha valóban mitológia.

A mozit és a médiát elárasztják az álruhás igazságosztók. Clark Kent idejének és energiájának csupán a töredékét fordítja életmentésre, nagyrészt inkább az újságíró-karrierjét építgeti. Madách Imre Az ember tragédiájában a széklábak tömeggyártását Michelangelo eltékozolt tehetségeként azonosította – vajon mit szólt volna Clark Kenthez, aki ahelyett, hogy életeket mentene, a szerkesztőségben fogalmazgat valami cikket? Bruce Wayne, a jól képzett ipari alpinista véletlenül sem közbiztonsági projektekre fordítja milliárdjait, ehelyett magányosan ütlegel bűnözőket a sikátorok mélyén – ha elfárad, bepezsgőzik egy fényűző partin, aztán modellekkel hentereg.

Egyesek azzal magyarázzák ezt az infantilis mítoszvilágot, hogy a gyökereit vesztett és buborékokra szakadozott egyetemes kultúra olyan új legendáriumot igényel, amelyet a globális emberiség egésze ért, és a magáénak érez. Csakhogy a mennyiség kultúrájában egyetlen mitológia soha nem elég. Ahogy a Star Trek megkövetelte a Star Warst, úgy következik A Gyűrűk Urából a Harry Potter és a Trónok harca, s hamarosan a Vaják című dark fantasy kultuszának ideje is elérkezik. A nagy, közös élmények épp hogy megvalósulnak, és szét is hullanak, mert az emberiség mindig valami újra vágyik.

Egyetlen mítosz mégsem nézhető kívülről – a néző lelkébe íródott, így az a cselekménybe foglalva érzi magát. Judeában egy rabbi sorsával olyan történetet írt, amely két évezrede mértéke az emberi minőségnek. Élete és halála mítosz, amely új erkölcsöt teremtett. E mítosz nem ember műve – az ember e mítosz műve. Boldog születésnapot, názáreti Jézus!”