„A Politico hírportál egy éve beválasztotta önt a 28 európai közé, akik az idén meghatározó hatással lehetnek Európára. Az év vége felé járunk. Mit sikerült végezni?
Ez a mostani rendhagyó év volt a Helsinki bizottság számára. Az Európai Parlament kezdeményezésére az uniós kormányok megkezdték Magyarország ellen a hetedik cikk szerinti eljárást az uniós alapértékek súlyos megsértésének világos kockázata miatt. Emiatt számos elemzést készítettünk a jogállamiság hazai helyzetéről. Ezeket úgy állítottuk össze, hogy az EU intézményei számára is hasznosak, relevánsak legyenek, de a magyar állampolgároknak is érthetők maradjanak. Nekünk nagyon fontos, hogy valósághű információval segítsük az uniós szervezetek, a tagországok munkáját, miközben persze egyáltalán nem örömteli dolog, hogy Lengyelország mellett Magyarország is eljutott a jogállam leépülésének arra a pontjára, amikor ez az eljárás elkerülhetetlenné vált.
Az idei egyébként is nagyon sűrű év volt az ön számára. A stockholmi Civil Rights Defenders szervezet megválasztotta az év jogvédőjének. Novemberben pedig a Magyar Helsinki Bizottság kapta meg a norvég Szaharov-díjat.
Ezek nagyon megtisztelő elismerések, és mindegyiknek együtt örülünk a bizottság munkatársaival, akiknek ez elkötelezettségük, hitük és kitartó munkájuk visszaigazolása. Közben persze ellentmondásos érzés, hogy itt, Európa közepén ezeket a díjakat nekünk ítélik. (...)
Magyarországon a migránsozás időnként kissé alábbhagy, de a gyűlöletpolitika újabb irányokat vett. Kipécézték a genderoktatást, a melegeket, a tudományos kutatókat. Erre kell-e reagálnia a Helsinki bizottságnak?
Nagyon is. Az a mértéktelenül cinikus és kártékony propaganda, ami részben kormányzati szereplőktől, részben pedig az állami propagandasajtóból jön, egyértelműen azt az üzenetet közvetíti az ő befogadó közönségüknek, hogy ezt tovább is lehet vinni: gyűlölködni hazafias tett. Pedig sajnos már ezerszer megtapasztaltuk, hogy a gyűlöletbeszéd gyűlölet-bűncselekményekhez vezet, ha olyanoktól ered, akik közbizalmat élveznek, és ráadásul szinte végtelen erőforrás áll rendelkezésükre, hogy üzenetüket mindenkihez eljuttassák. Ha a vezető rámutat emberekre, hogy őket kell utálni, ők a felelősek a bajaitokért, akkor követőik az utálatot cselekvésbe fordítják majd. Ez mindenütt a világon így történik, és sajnos mindig is így történt. Szörnyű, hogy 2019-ben Magyarországon újból ezt kell látnunk. Felháborítónak tartom, hogy amikor szélsőjobbos szervezetek masíroznak az Aurórához, vagy a mi szervezetünknek a Pride keretében tartott rendezvényét agresszív módon megzavarják, utána nem hallani azt a kormányfőtől, a belügyminisztertől, hogy ezt elítélik. Most, amikor teleplakátolták a várost két indexes újságíró, Miklósi Gábor és Dezső András Dávid-csillaggal és izraeli zászlókkal feldíszített portréival, a magyar kormánytól én nem láttam elítélő nyilatkozatot. Pedig az ügy már nemzetközi hullámokat is vert. A kormány mostani passzivitásának fontos üzenete van: arra bátorít embereket, akik adott esetben agresszióra is képesek, hogy továbblépjenek.”