Üzenet Donáth Annának

„Úgy terjesztitek ezt a szellemtelen, steril nemzetköziséget, mintha valakik fizetnének érte – ezt vitte Cseh Katalin elvtársnőd Nagyszebenbe, ahol előadta a röhejes, semmit nem jelentő közhelyeit a magyar-román viszonyról, és ugyanezt hoztad te is Észak-Komáromba (ahogy a magadfajta flegma kozmopoliták mondják: Komárnóba), hogy kioktasd a felvidékieket. Tudtad, hogy a felvidéki magyarok 1990 és 2010 között 110 ezerrel kevesebben lettek? A 2020-as népszámláláson már várhatóan 150 ezer körüli lesz a hiány. Ezeknek az embereknek a nagy része felvidéki magyarból büszke szlovák lett, mert a kettő együtt nem megy. Ez persze nem érdekel titeket, mert ezzel nem lehet orbánozni. A nyugatra kivándorolt magyar fiatalok után szomorkodó szülők, nagyszülők drámája fontos, arról mindig beszéltek, de annak a felvidéki magyar nagyszülőnek a drámája, akihez már csak szlovákul tud szólni az unokája, az már nem számít, mert azzal se lehet orbánozni.

Láthatóan halvány fogalmad sincs, milyen magyarnak lenni Szlovákiában. Elmagyarázom úgy, hogy számodra is érthető legyen. A pártokon felül álló, hétköznapi szlovák nemzetpolitika – minden korábbi szép ígéret és biztatás ellenére – lényegében ugyanazt csinálja a felvidéki magyarokkal, amit ti az Európai Parlamentben Magyarországgal szemben. Minden megmozdulásuk, minden kis stiklijük, nemtelen támadásuk és bürokratikus packázásuk arról szól, hogy faragjanak valamit a magyar önrendelkezésből és öntudatból, hogy magyarnak lenni körülményesebb, nehezebb és lehetőség szerint szégyenteljesebb legyen, mint felolvadni a többségben. Te pedig azoknak a magyaroknak okoskodsz arról, hogyan lehetnek büszke szlovákok, akik még nem olvadtak be a szlovákok közé.

Annyit ér a szavatok, mint barátotok, Gyurcsány Ferenc szakdolgozata. Amennyivel butábbak és műveletlenebbek vagytok az egykori SZDSZ-es bagázsnál, annyival türelmetlenebbek és arrogánsabbak is.”