A legutóbbi választások után folytatódott a nyugati politikai paletta átalakulása.
„Kezdjük az európai parlamenti választásokkal. A legdöntőbb változás, hogy a korábban az uniós ügyeket nagykoalíciós együttműködésben eldöntő szocialista–néppárti ikerfrakció hatvanhét parlamenti helyet veszített, és már nem képes abszolút többséget elérni, szüksége lesz vagy a liberálisok vagy a zöldek támogatására. A többséghez szükséges negyven képviselőt elvben más frakcióktól is beszerezhetnék, ám politikai szempontból ez a két frakció jöhet számításba, és közülük még a liberálisok (mai nevükön Renew Europe – Újítsuk meg Európát) a jobbik eset, mert a magyar fülnek rossz hangzású nevük (liberális) ellenére közülük sokan (például az angolok, akik a száznyolc fős frakcióban tizenhét helyet foglalnak el) a szó eredeti értelmében liberálisok. Ez azt jelenti, hogy – szemben a hazai balliberálisokkal – velük normális módon meg lehet vitatni kérdéseket. A rosszabb eset a zöldek, mert a frakció zömét és meghatározó erejét (a hetvenöt képviselőből huszonötöt) a németek teszik ki az ismert politikájukkal, de erre térjünk ki részletesebben.”