Meddig lehet takargatni a szekrényben az új csontvázakat?
„Nagyon nehéz helyzete van szegény Karácsony Gergelynek! Olyan, mint egy második házastárs. Akik csalódtak az első hitvesükben, most beleképzelik az összes szépet és jót az újba. De ott áll Gyurcsány Ferenc, mint valami sötét árnyék.
Karácsony, aki egy olyan párt képviseletében kezdett el politizálni, amelyik párt azt mondta, hogy lehet más a politika, mint Gyurcsányé, az most el kell tűrje, hogy minden megjelenéséhez Gyurcsány vigyorgó feje tartozik. Így nehéz lesz Grál-lovagnak lenni.
Lehet szimbolikus gesztusokat tenni: kirakni a kurd zászlót, kedves, együttműködő leveleket írni olyan embereknek, akik eddig úgy érezték, hogy sarokba szorították őket. Ez a kedvesség olyan jól esik azoknak az embereknek, akik eddig a Fidesz ellenségének számítottak, akár egy szakmán belül és megszüntették az újságukat, intézményüket. Jól esik a tisztelet is, hogy elismerik Tarlós Istvánt, kitüntetik, régen láttunk ilyen árokbetemető gesztusokat. Jól esik nekik és befogott orral elviselik Gyurcsány látványát. De meddig elég a kedvesség és a gesztusok? Meddig lehet takargatni a szekrényben az új csontvázakat? Meddig lehet legyinteni a béremelésekre, parkolós sztorikra, ellenségeskedésekre, feltámadt kommancsokra?
Az emberek szavaznak, aztán várnak. Aztán amikor leáll a busz, kitörik a kereke egy kátyúban, nincs légkondi 50 fokban, hajléktalanokon átlépkedve jut el a metró bejáratig, kutyagumis a játszótér, megnő a betörések száma, egyre rozogább a híd, akkor elkezdik szidni a főpolgármestert.
De ne legyen így, drukkolok Karácsonynak. Bár nagyon sajnálom, hogy ezen a választáson olyanok buktak, akik a munkájuk alapján nagyon nem érdemelték meg: Tarlós István, Bús Balázs vagy Wintermantel Zsolt és a többi budapesti fideszes polgármester, mind nagyon jó vezetők voltak: hatékonyak, ügyesek - nem a munkájukról szólt a szavazás. Szóval lehet nem is számít ki, hogy dolgozik, hanem elegek a gesztusok. De akárhogy is van, Gyurcsánnyal a nyakában még akkor is nehéz, ha a mai fiatalok már nem tudnak semmit a szemkilövetésekről. De egyébként miért is tudna bárki is a szemkilövésekről, kínzásokról, ül miatta bárki is börtönben?
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
