„1972-ben az ACLU (American Civil Liberties Union) felkért, hogy vezessem a nők jogairól szóló projektet Ruth Bader Ginsburg akkori professzorral. Mikor megkezdtük a közös munkát, megdöbbentett az a fáradhatatlan elkötelezettsége, hogy a bíróságokon harcoljon a nők egyenlőségéért.”
„Mikor közösen New York-felé repültünk, azt mondtam neki, biztos vagyok benne, hogy kinevezik a Legfelsőbb Bíróságba. Kinevezték – igaz 20 évvel később. Most, mint a Legfelsőbb Bíróság törvényszéki bírója kijelentette, hogy még legalább öt évig a bíróságon marad. Ismerem Ginsburg bírót. Azt mondta nekem, hogy addig nem vonul nyugdíjba, amíg képes a munkavégzésre. És még mai napig is dolgozik - ráadásul nagyon jól.”
„Karrierje során végig motiválta az a meggyőződés, hogy az egyik embercsoport egyenlő jogának megtagadása az összes többi csoport tagjait is érinti. Arra ösztönözte az ACLU-t, hogy tárjon fel olyan eseteket, amelyek rámutattak a férfiak közötti nemi diszkriminációra, mivel azok a nőket is mindig negatívan érintettek. Gingsburg szavaival élve, ez mindig is egy kétélű kard volt.”
„Nehéz elképzelnem a Legfelsőbb Bíróságot Ginsburg nélkül. Nemcsak az egyenlő védelem iránti szenvedélye, hanem a gondos nyelvhasználata is elősegíti az átláthatóságot. (…) Ráadásul, amennyire csak lehetséges, konszenzusra törekszik kollégái között, amely olyan vezetővé teszi, akivel a bírók megállapodásra kívánnak jutni.”