Horváth János emlékezete

„Mintegy évszázados távlatra tekintve az egyik gondolatom az, hogy mennyivel érdekesebb a mindenség, mint amilyennek valaha is elgondoltam. A teremtés még mindig történik, folyamatban van. Én ennek alanya is és tárgya is vagyok. Teremtetek és teremtek. Így van ez minden emberrel. Az Atyaúristen így csinálja a teremtést. A múlt évszázadban minden exponenciálisan felgyorsult. Ebben az évszázadban annyi minden történt, mint az előző évezred folyamán összesen. A jövőt kémlelve látok okot aggodalomra, de ugyancsak látom a boldogulás eszközeit, útjait. Ismerek számításokat, miszerint a Föld népességeltartó képessége a jelenlegi többszöröse lehet. Persze majd munkaintenzívebb üzemegységekre lesz szükség. A nyersanyagok kifogyása miatt sem kell aggódni: a megfelelő technológia eszközei megalkothatók majd a tudás révén. Márpedig a tudás nem fogy el, sőt teremtődik a tudás által. A tudás az egyetlen dolog, aminek termelésekor a csökkenő hozadék törvénye nem érvényes. Már csak az a kérdés: az emberek hogyan élik majd meg a tovább formálódó világot? Erre a kérdésre megnyugtató választ adhatok: két dologra lesz szükség, tudásra és jóakaratra” – mondta nekünk, interjúvoló fiataloknak néhány éve Horváth János a jelenen és a jövőn elmélkedve.

És neki olyan múltja, olyan hosszú életútja is volt, ami páratlan a maga nemében, kalandokkal, fordulatokkal, megtöretési kísérletekkel és újabb és újabb felemelkedéssel, újrakezdéssel, mindig a jó ügy oldalán.

A most elhunyt Horváth János bátyánk igaz magyar hazafi volt, aki szembeszállt mind a nácikkal, mind a kommunistákkal, megjárta mindkét rendszer börtöneit, miközben ifjúkorától haláláig elkötelezett, józan polgári demokrata maradt.

Megtiszteltetés volt, hogy ismerhettem őt. Ízes beszéde és bölcs gondolatai mindig velem fognak maradni.

Nyugodjon békében.