Gothárral is csak a lincselés megy

„Most, hogy új zaklatási ügy került nyilvánosságra, rémülettel tapasztalom, hogy a közvélemény semmit nem tanult a korábbiakból, és a hírre adott válaszok ugyanazokat a szörnyű mintákat követik. Lincselés a közösségi oldalon, dühödt publicisztikák, csámcsogás a pletykákon. A színház első közleménye se volt szerencsés, nem is tudom, mit vártak tőle: a szöveg konkrét név nélkül szólt az ügyről, ami után teljesen természetes, hogy találgatások indultak el.

Mi történt valójában a Katonában? Egy vagy több áldozat volt? Míg Marton László esetében volt egy konkrét történet, amit nehezen lehet nem gusztustalannak és nem molesztálásnak, hatalommal való visszaélésnek nevezni, addig Gothár Péter kapcsán egyelőre ködös a kép.

Milyen határátlépések történtek? Szimplán sértő és megalázó, a fölérendeltséget fitogtató megnyilvánulások, vagy szexuális abúzus? Azonnal terebélyesedett a pletyka, pörgött a névsor, én ezt hallottam, te azt, az övé biztos forrás, aztán hopp, kimondatott, hogy Gothár Péter, és indult a következő lavina: kiabálnak, hogy oké, mindenki tudta, hogy a rendező évtizedek óta aktív zaklató, de most már kellene a komplett sztori, a nép cirkuszt akar.

De abba nem gondolnak bele, mit mutat ez a »mindenki tudta«. Nem mást, mint hogy az összes tragikus egyéni történet mögött ott áll a lehangoló tény, hogy metoo-ügyben az utóbbi években semmi, de semmi nem történt a lelkekben és az elmékben.
Hogy a hatalmas erejűnek tűnő lendület az azonnal felcsapódó indulatokon kívül semmit nem szabadított fel; minden egyes botrány lecsengett, mint egy kihívásjáték, csak utóbbinak nincsenek csöndesen a lelket gyilkoló következményei.

Ah, a metoo lejárt lemez! Pár fej porba hullott, de azokat is szépen visszavarrták a testre, hiszen Marton is rendezett utóbb, és Keró is, csak hogy a legismertebb lenyakazottakra utaljak. Szomorú látni, hogy eztán is csak esetek és egyéni történetek lesznek, semmi előremutató, semmi feloldó, semmi, ami a változásokhoz vezetne.”