A baloldali sajtó ismét kiforgatta Orbán Viktor szavait
A HVG, a Telex és a 444.hu is „lehagyta” a miniszterelnök gondolatmenetének a végét.
Az orbánizmus az igazságtalanság szóval jellemezhető a legrövidebben.
„Hogyan is lehetne létrehozni egy olyan világot, ahol nincs olyan ember, akit pusztán eszközként használnak, ahol minden embernek méltósága van? Milyen elvek szerint kell egy ilyen világot berendezni? Ezt talán úgy a legkönnyebb elgondolni, ha elképzeljük, hogy lehetőséget kapunk arra, hogy még mielőtt megszülettünk, megmondjuk, hogy milyen elvek szerint működő világ fogadjon bennünket. Nem tudnánk azonban, hogy milyen társadalmi helyzetbe, és milyen képességekkel születünk – csak annyit tudunk, hogy emberek leszünk.
Ezt a gondolatkísérletet végezte el Kant által inspiráltan John Rawls filozófus, tőle már nem kellene az ellenzéknek óvakodnia. Szerinte az alábbi elveket hagynánk jóvá, ha nem ismernénk előre saját földi helyünket és képességeinket (már ha egy csöpp eszünk van, és felismerjük, mi szolgál a hasznunkra): minden személynek egyenlő joga van a másokkal jól összeegyeztethető, legkiterjedtebb alapvető szabadságra; továbbá a gazdasági egyenlőtlenségeknek úgy kell alakulniuk, hogy azok mindenki számára előnyösek legyenek, ugyanakkor olyan pozíciókhoz kötődjenek, amelyek mindenki előtt nyitva állnak.
Az egyenlőtlenségnek tehát csak akkora mértéke fogadható el, amelyből még a társadalom legrosszabb anyagi helyzetű tagja is valamiképpen hasznot húz. Az igazságtalanság olyan egyenlőtlenség, ami nem mindenkinek előnyös – írja a szociáldemokrata, avagy liberális(?) John Rawls.
Az orbánizmus az igazságtalanság szóval jellemezhető a legrövidebben. Az ellenzék szótárában ezért az igazságosság szónak kell lennie a legkiemeltebb helyen, és ezzel szoros összefüggésben az egyenlőtlenségek elleni és a szabadságjogokért való küzdelemnek.
Az igazságosság elvét érdemes szem előtt tartani az ellenzéki pártoknak az egymáshoz való viszonyukat illetően is. Az önkormányzati választások megmutatták, hogy a konfliktusokat, patthelyzeteket kiválóan meg lehet oldani az előválasztás intézményével, amely igazságos megoldást kínál. Emellett úgy tűnik, hogy az ellenzéki választók számára is megkönnyítik az átszavazást az ellenzéki pártok között, hiszen az előválasztás nyertesei a hivatalos szavazáson is sikeresekké váltak.
Ha az ellenzék egységes marad, ha képes egy olyan víziót mutatni, amely hihető módon egy igazságos Magyarország képét vetíti a választók elé, akkor van még esély meggátolni az illiberális állam teljes, visszavonhatatlan kiépülését és megszilárdulását.”