A filozófia és a jog

„Van olyan felfogás, amely szerint ehhez az igazoláshoz, elfogadáshoz, elismeréshez a társadalmi szerződés normatív fikciója önmagában elég.

A 17. század végének máig óriási hatású gondolkodója, John Locke azonban úgy vélte, hogy ez a legitimáció nem elégséges, hiszen léteznek olyan további követelmények, amelyeknek az államot meg kell feleltetni. Az egyik ilyen követelmény a hatalommegosztás, a másik a jogok garantálása. Mindkét kritérium alapvető.

A hatalommegosztás, vagyis az államhatalmak elválasztásának elve azon a felismerésen alapszik, hogy ha az államhatalom egy kézben összpontosul, az mindenképpen rosszra vezet, mert az emberi gyarlóság, a mind nagyobb hatalomra törekvés, a hatalommal való visszaélés démona, a hatalom kiterjesztésének szándéka, a hatalommal való fenyegetés lehetősége, a korrupció kísértése a legkiválóbb vezetőket sem kerüli el. Minden hatalom korrumpál, az abszolút hatalom pedig abszolút korrumpál – amint ezt Lord Actontól (és nyomában Bibó Istvántól) később megtanultuk.

Az államot tehát úgy kell megtervezni, hogy benne az egyes államhatalmi ágak egymástól elválasztva legyenek. Hogy lényegében három jól elkülöníthető hatalmi funkció van, amely egymástól többé-kevésbé eltérően karakterizálható, azt már Arisztotelész felismerte korának athéni állami berendezkedését leíró művében, de hogy ezeket a pozíciókat következetesen el kell választani egymástól, azt Locke fogalmazta meg normatív éllel, igaz, ő a bírói hatalmat nem tartván jelentősnek, a föderatív (külpolitikai) hatalmat is a triász részének tételezte.”