Az európai recesszió közeledtével nehéz lenne bármit mondani arról, hogy a romló globális konjunktúra hatása mikor jelenik meg a hazai növekedésben.
„Annyi bizonyos, hogy kicsi és nyitott gazdaságunkat szinte bármilyen nemzetközi változás befolyásolja. Ebből adódóan a kereskedelmi feszültségek mellett most az adhat leginkább okot az aggodalomra, hogy Németországban, legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partnerünknél, a várt 0,3 százalék helyett 0,1 százalékos volt a negyedéves növekedés, ami önmagában, pláne a mi 5,2 százalékunkhoz képest is meglehetősen karcsú. Arról nem is beszélve, hogy az idei növekedés az előzetesen becsülthöz képest valamennyi fejlett gazdaságban, így Németországban, az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban is kisebb lesz.
Nálunk viszont éppen a napokban emelte meg 4,3-ról 4,5 százalékra az idei GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzését a Magyar Nemzeti Bank, és a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet tegnap módosította becslését 4,5-ről 4,8 százalékra. Utóbbi azért is lényeges, mert tavaly a kormányon és az MNB-n kívül a mértékadó intézetek rendre alulbecsülték a magyar növekedést. Ilyenkor persze felmerül a kérdés, hogyan lehet gazdaságunk ebben a romló globális környezetben ennyire stabil, mennyi muníció van a tárban, illetve mit kell elővenni a varázsládikából. Egyáltalán: mitől is hasítunk ennyire?
A válasz egyelőre egyszerű, mármint ami a gazdasági tartalékokat illeti. Egyrészt a zászlóshajónak tekinthető autóipar a németországi lassulást követően nálunk hatodik vagy akár hetedik sebességbe kapcsolt, ugyanis a legnagyobb cégek az alacsonyabb költségű országok irányába viszik a termelésüket, azaz regionális szinten átrendezik a termelési láncaikat. Míg az Audi a termelésének csaknem ötven százalékát Ingolstadtban bonyolította 2010-ben, a győri gyárban pedig alig három százalékát, mostanra az arány előbbi esetében huszonhatra csökkent, nálunk pedig megközelítette a tízet.
További bizakodásra adhat okot, hogy tartósan magas a beruházási ráta, a GDP-hez viszonyítva meghaladja a huszonnyolc százalékot, azaz a befektetők továbbra is bíznak hazánkban. Az állami beruházások aránya a GDP hat százalékát teszik ki, amivel toronymagasan vezetünk az unióban. A beruházások és fejlesztések pedig a munkahelyteremtést, a bérnövekedést, azok meg a belső fogyasztást is lendületben tudják tartani.”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Nagy siker ez hazánknak.
Szombat hajnalban közölte legfrissebb országjelentését az S&P Global Ratings, amely megállapította Románia adósbesorolását.
Európa vezetői már a legrosszabb forgatókönyvvel számolnak, a következmények beláthatatlanok.
A fosszilis energiahordozók kiszámíthatatlansága miatt egyre többen keresnek stabilabb alternatívákat.
Valahol történelmet írnának, valahol megtörték az átkot.
A külügyminiszter a kormány legfontosabb feladataként az ország energiaválságtól való védelmét jelölte meg.
Az Európai Unió egyik alapelve a tagállamok közötti szolidaritás, Brüsszel azonban mégsem lép fel az ukrán olajblokáddal szemben. A Barátság-kőolajvezeték körüli vita azt mutatja: a gyakorlat néha messze kerül az elvektől.
Nem lesz kolbászból a kerítés.
