Szent István versus Horthy

„Tisztelt Polgármester Úr! (…) Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait, és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben hőseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. (…)

Nem szokásom a tisztelt olvasót a fentihez hasonló hosszú idézetekkel fárasztani, különösen nem Horthy Miklóstól. De kénytelen vagyok, mert Bayer Zsolt, az előbb citált – 1919. november 16-án, a budapesti bevonulás alkalmából elmondott – Horthy beszédből szemezgetett az önkormányzati választást követő harmadik napon a Magyar Nemzetben. Ellenpontozásul Szent István intelmeit is felidézte, azt próbálva igazolni, hogy a »balosok« által annyira kedvelt uralkodó bizony szigorú és hagyománytisztelő személyiség, míg a hírhedt lovas tengerész barátkozó, kedélyes és megbocsájtó úriember volt.

A Horthy-beszédből szerintem világosan kiolvasható, hogyha a dolgok nem a kormányzó szájíze szerint történnek, akkor bizony kemény büntetés várt volna a »vörös rongyokba öltözött« főváros lakosságára. Meghunyászkodtok vagy bosszú következik, ezek közül lehet választani – üzente 100 évvel ezelőtt Horthy Budapest népének. Ezt követően 25 évig vaskézzel irányította az országot és a fővárost.

Ízlésemmel nem igazán egyezik, ha államalapító királyunk bölcs gondolatai egy lapra kerülnek a XX. század talán legszégyenteljesebb magyar politikai figurájának mondataival. Horthy valóban korszakos kormányzó volt, de rögtön tegyük hozzá, hogy ez hazánk történelmének egyik legsötétebb időszaka, amikor is Ferenc József egykori szárnysegédje megragadta a hatalmat, majd negyed századon keresztül hibát hibára halmozott. Míg István maradandót alkotott, addig Horthynak csak szenvedést, megszállást és egy újabb diktatúrát köszönhetünk. És egyáltalán! Miként juthat eszébe egy Úri utcai polgárnak (Bayer is kedvezményezett I. kerületi lakásbérlő), hogy a XI. században uralkodó államférfi nézeteit összevesse egy XX. századi diktátoréval? Az egyikre büszkén emlékezünk, a másik nevét csak azért nem radírozzuk ki a könyvekből, mert olyan sok kárt okozott, hogy személye és tettei nem merülhetnek feledésbe. Az egyikről utcák, terek vannak elnevezve (helyesen), a másiknak még magánterületen is vitatott gesztus szobrot emelni.”