Szabadság vs. egyenlőség: kell-e választanunk?

„Csakis azok mondhatóak szabadnak, akik nem kényszerülnek mások akaratának alávetve élni, és akik bármiféle jóindulattól függetlenül határozhatnak életükről, mert a kezükben – és nem idegenekében – van a kontroll a tulajdon sorsuk fölött.
Philip Pettit, a híres köztársasági (vagy latinosan szólva: republikánus) filozófus egy mottóval szokta ezt megfogalmazni: a szabad választásnak nem kielégítő föltétele, ha megkaphatjuk, amire vágyunk, függetlenül attól, hogy mire vágyunk. Valójában csakis akkor szabad a választás, ha meg tudjuk kapni, amire vágyunk, függetlenül attól, mire vágyunk, és függetlenül attól is, mások mit kívánnak tőlünk.

Magyarul mondva akkor szabad egy társadalom, ha benne senki sem lehet bárki másnak komornyikja: ha a hatalom dekoncentrált, mindenki élvez egy alapvető státust, és senkinek sem kell másoknak kiszolgáltatva élnie életét. Vagyis, ha mindenki rendelkezik a mások uralmától mentes önrendelkezés képességével. Ez a státus pedig kísértetiesen hasonít arra, amit az előbb »relációs egyenlőségként« írtunk le.

Valójában tehát a szabadság és az egyenlőség nemcsak nem kell, hogy feszültségben legyenek egymással, de egyenesen úgy tűnik: elválaszthatatlanul összetartoznak.”