„Sétáló Krakkó. Mi nem annak a pár tízezer főnek tervezzük Budapestet, akik gépkocsival kívánnak közlekedni a legszűkebb belvárosban. Mi a külső kerületek központjait akarjuk fejleszteni, tisztább levegőt, élhetőbb környezetet, jobb tömegközlekedést akarunk.
Azt akarjuk, hogy a peremkerületekben élők se érezzék magukat másodrendű polgároknak. Olyan Budapestet tervezünk, amelynek nem egy központja van, hanem annyi önálló arculattal, identitással és belső sétálóövezettel rendelkező városrésze, ahány kerület a központi autómentes zónát körülveszi.”