„Fölöttébb különös lény az ember. Mégpedig részben azért, mert bármennyire törekszik is arra, hogy az átláthatóság, a racionalitás határozza meg az életét, a legfőbb pontokon mégis misztériumok szegélyezik azt. S e misztériumok közül is kiemelkedik kettő, a születés és a halál, az élet kezdő- és végpontja. A születésünkről egyet s mást megtudhatunk mások elbeszélése alapján, saját halálunk kapcsán azonban még erre sem nyílik lehetőség. Életünk elejére és végére nincs rálátásunk, mindkettő az ismeretlenség és a sejtések homályába vész.
E napokban elhunyt embertársainkra, halottainkra emlékezünk. Ilyenkor, rövid időre kizökkenve a mindennapi élet kerékvágásából, végigfut bennünk a gondolat, vajon mi köt minket, élő embereket elhunyt embertársainkhoz, szeretteinkhez. Pusztán csak az elidőző, tisztelet- és szeretetteljes emlékezés az, ami kapocs közöttünk? Vagy mélyebb a kötődés? E kérdésekre keresem most a választ.
A múlt század fontos filozófiai felismeréseinek egyike, hogy az emberről nem beszélhetünk úgy, mint a mindenség bármely más szerves vagy szervetlen, élő vagy élettelen dolgáról. A hajdani görögök, némi túlzással, még úgy tekintettek az emberre, akár a kozmosz bármely más dolgára, aki abban mégis kitűnik, elkülönül, hogy ott működik benne valami, aminek ők a logosz, az ész elnevezést adták.
A keresztény felfogás alapvető újítása viszont az, hogy az embert testből, lélekből és szellemből álló, ám mégis egységes személynek tekinti. A modern felfogások ez utóbbi gondolatot viszik tovább az imént említett irányba.
Annak, hogy az embert ne pusztán dologként fogjuk fel, egyik legfőbb eszköze az értelem. Az ember talán legcsodálatosabb képessége az, hogy értelemteremtő, értelemhordozó, ám értelmet egyúttal megvonni is képes lény. Az értelem, általánosan szólva, a világra, a dolgokra vetett fény. Nélküle sötétség uralkodna a Földön, még akkor is, ha az napfényben fürödne.
A szeretet mellett az értelem az egyik leghatalmasabb összekapcsoló erő; ez köti össze az embert a többivel, a dolgokkal, a mindenséggel. S az értelem fogja össze egyetlen eleven organizmussá az egész emberiséget, élőket és holtakat egyaránt. Ezért is fontos a holtakhoz fűződő viszony.”