Arról nem is szólok, hogy az ellenzéki sajtóban, amelyik a föntebbiek szerint nem létezhet, kifejthették, hogy a Fidesz által diktatórikussá nyomorított választási törvények szerint csak a Fidesz nyerhet. A kormányt ellenzők labdába sem rúghatnak. Annál is kevésbé, mert mindig több ellenzéki szavazó volt, a kormánypártoknak sohasem volt kétharmados többségük, csak a szabályok tették őket győztessé. Ahogyan az amerikai választásokon. Trump is kevesebb voksot kapott, és mégis ő nyert.
Nem akarok én itt sportszabályokkal előjönni, de azért jelzem, a futballban lábbal, fejjel, testtel, a kézilabdában ellenben kézzel játszhatnak. És a szabályok mindkét csapatra egyformán érvényesek.
Eme alantas, vagyis lapos, tehát ellenzéki minőségű okfejtés után megidézem a nemrég hallott beszélgetést Váradi Júliával, aki egy frissen lett akadémiai levelező tagot interjúvolt meg. A hozzám képest csecsemőkorú Radnóti Sándor 73 éves korában vált levelező taggá, és nehezményezte, hogy ily későn! Nem tudom, mire akart akadémikus lenni, szellemi teljesítményéről már e lap hasábjain írtam, de most nem is ő a tárgya elmefuttatásomnak, hanem az önkényuralom. Amely fogalmába beletartozik a szólás- és véleményszabadság teljes hiánya, a sajtószabadság megvonása és sok más, a politikai diktatúrára jellemző elem.