Nehogy az legyen, hogy most jönnek az új éhesek

„Olyannyira az egész választási kampány központi elemévé vált ez a Q-kategóriás home videó, hogy most igazán egyik politikai oldal sem tudja elfogulatlanul felmérni: vajon e nélkül az attrakció nélkül is a mostani eredmény született volna. Pedig ez a videó nem a meztelen hátsók miatt volt érdekes, hanem a politika hátsó udvara miatt, amelynek zugaiba éppen e bravúrdarab révén nyertünk bepillantást. Mert a »Pornóföldre visz az álomhajó« c. film nyomán a sajtó feltárta, milyen ipari méretű bugázást folytattak a győri polgármester köré gyűlt úgynevezett »vállalkozók«. És ez mindennél jobban leleplezi, hogy a Fideszben miként is képzelik a (helyi) hatalom működését. Ez az igazi »oktatóanyag«. Amelyik megmutatja, hogy a személyre szabott pályázatoktól kezdve a sokszorosan túlárazott munkákon át a sima lenyúlásig hogyan fosztogatták a kasszát a derék helyi erők. Ezért felettébb jellemző, hogy a Fideszben az a megoldás született, hogy Győrt minden áron megtartják. Nyilván nem lehet veszni hagyni a hálózatot, pláne nem lehetőséget adni az ellenzéknek, hogy belelásson annak felépítésébe és működésébe. Így aztán a polgármester lógójára tettek inkább egy fügefalevelet, csak immár a párt logója nélkül.

Mindez leginkább azt mutatja meg, hogy az ellenzék sokhelyütt, főként Budapesten és kerületei többségében arra kapott lehetőséget, esélyt és főként felhatalmazást, hogy még véletlenül se ezt a gyakorlatot folytassa. Nehogy az legyen, hogy most jönnek az új éhesek, és »miénk itt a tér« kiáltással nekikezdjenek a zsákmányszerzésnek. Erre nagy a kísértés, hiszen a honi politika egyik alapvető rákfenéje, hogy a mindenkori hatalmat gyakorló csoport a maga hitbizományának tekinti az általa felügyelt területet, és megpróbálja jóllakatni az oda sereglő klientúrát.

Szerintem azok az ellenzéki vezetők, akik most megbízást nyertek a városok, kerületek irányítására, elsősorban arra kaptak esélyt és bizalmat, hogy megmutassák: lehet másként is. Nyilván nem lesz egyszerű, mert »kétfrontos harcot« kell majd folytatniuk. Először is energikusan rá kell csapni a sajátjaik kezére, ha bele akarnak nyúlni a közös kondérba. Biztos, hogy az úgynevezett üzleti-vállalkozói körök tagjai közül sokan alig várták a pillanatot, hogy az ellenzék is részesüljön a hatalomból, ők meg ekként a koncból.”