Jogállamiság és döntéshozatal

„A szlovén igazságszolgáltatás már korábban is szolgált meglepetésekkel, pontosabban olyan ítéletekkel, amelyek nehezen egyeztethetők össze a jogállamisággal, legfőképp a pártatlansággal. Politikai elkötelezettségének ékes bizonyítéka volt a konzervatív, nemzeti Szlovén Demokrata Párt elnöke, Janez Jansa elleni korrupciós per, amely csaknem tíz évig húzódott, s hogy, hogy nem, mindig választási időszakban vett nagyobb lendületet. Jansát végül is közvetett bizonyítékok alapján ítélték két év letöltendő börtönbüntetésre. Három országban folyt nyomozás, s miután a feltételezett tettestársak ügyében sehol sem sikerült bizonyítani a vádakat, Jansát is szabadlábra helyezték. Persze nem mentették fel, hanem eljárási okokra hivatkozva az ügyet visszautalták első fokra.

Ennél kevésbé szaftos, de figyelemre méltó jogi eset borzolta a kedélyeket minap. Az alkotmánybíróság nyolc igen szavazattal, egy ellenében törölte az idegenrendészeti törvény bizonyos rendelkezéseit, köztük azt, amely lehetővé tette a menedékjog felfüggesztését és a szlovén határ lezárását a migránsok előtt tömeges megjelenésük esetén. Az ombudsman, Peter Svetina túláradó örömmel üdvözölte a döntést, annál is inkább, mert elődje, Vlasta Nussdorfer kezdeményezte a törvény alkotmányossági vizsgálatát. Az emberi jogi szervezetek, az Európa Tanács és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szintén dicsérték a szlovén alkotmánybírák döntését.

A jogszabályt az előző, Miro Cerar vezette baloldali-liberális kormány idején fogadták el, a mindenhonnan záporozó kritikák ellenére nagy többséggel. Nem csoda, hiszen páni félelem uralkodott el a döntéshozókon: mi lesz, ha Ausztria nem fogadja be őket, s a balkáni útvonalról beáramló tömeg Szlovéniában reked? Jóllehet a Nyugat-Európába igyekvő, illegális határátlépők száma növekszik, most mégis az győzött, hogy az alapvető emberi jogok betartása alól semmi sem adhat felmentést.

A bíróság egyik tagja, Klemen Jaklic azonban nem így gondolja, s ennek hangot is adott. Különvéleményt fogalmazott meg, miszerint a döntés politikai – és nem jogi – alapokon nyugszik. Az alkotmánybíróság ezzel beszállt a különböző politikai erők közötti presztízsharcba, és döntésével megtámogatta a közülük egyedül üdvözítőt. Aki tagadja, hogy illegális bevándorlók tömege képes megbénítani az állam működését olyan fontos területeken, mint a rendfenntartás és az egészségügy, az intellektuálisan alultáplált, fogalmazott. Magára a döntésre kritikusan csak Jansa reagált: »Az alkotmánybíróság baloldali többsége épp egy olyan időszakban vette ki a törvényből a válságkezelést, amikor Törökország miatt ismét migránsáradat fenyeget«.

Szakmai körökben azonban sokkal hevesebb reakciót váltott ki Jaklic bírónak az a leleplezése, hogy kollégái miként próbáltak rá nyomást gyakorolni véleményének megváltoztatása érdekében. Leginkább Matej Accetto, akire már korábban is rávetült a pártosság árnyéka. Majd amikor az ellenzéki elektronikus sajtóban bizonyos részletek nyilvánosságra kerültek, azokat próbálták jelentéktelennek feltüntetni.”