Én is csak egy állat vagyok

„És te is.

Ma van az állatok világnapja, szóval ezt az apróságot jó lenne, ha minél többen megértenénk – fontos lenne felfogni, hogy számtalan közösség része minden egyes ember! Nekem például fontos, hogy a magyarok közösségéhez is tartozom, de ugyanennyire fontos az is, hogy minden egyes emberrel is egy közösséget alkotok. (És akkor ezzel a rasszizmus, a homofóbia, a nacionalizmus, a fajelmélet és minden más egyéb kirekesztő, előítéletes álláspont létjogosultságát rövidre is zárhatjuk.) Ezek miatt a közösségek miatt tudom értelmezni, hogy az én életem szempontjából is óriási jelentősége van, hogy egy számomra ismeretlen, akár a Föld másik oldalán élő személy mennyire képes felismerni a saját felelősségét a klímakatasztrófában.

Szerencsére napról napra egyre nagyobb divattá válik a környezettudatos gondolkodás attól függetlenül, hogy ki mit gondol Greta Thunbergről, vagy a szüleiről. Örülök ennek a trendnek, mert a környezetvédelem lényege éppen az, hogy mi, emberek felfogjuk végre, hogy a közös életterünkből fakadóan nem csak a családtagjainkkal, a lakóközösségünkkel, barátainkkal, kollégáinkkal, vagy fajtársainkkal, hanem a Földön élő összes egysejtű-, állat-, gomba- és növény- fajjal is egy közösségbe tartozunk.

Ezt a nagy, globális közösséget nevezzük egyébként biomasszának. A biomassza egyik leghatékonyabban szaporodó, a változó körülményekhez legjobban alkalmazkodó, környezetére legnagyobb hatást gyakorló faja éppen az emberi faj. Ha bármely más élőlény hasonló képességgel tartaná fenn önmagát, azt súlyosan invazív élősködőnek tekintenénk, de nyilván könnyebb azzal hitegetni magunkat, hogy mi mások vagyunk.

Lehet, sokakat fogok most ezzel elszomorítani, és persze az igaz, hogy sok szempontból mások is vagyunk, de alapvetően az életterünket, a létünket biztosító bolygó szempontjából nem – mi sem vagyunk mások. Két szempont alapján tekinthetjük a fajunkat unikumnak. Egyrészt sokkal veszélyesebbek vagyunk, mint bármi más, másrészt az evolúciós fejlődésünknek köszönhetően már nem csupán az ösztöneink irányítanak, hanem képesek vagyunk döntéseket is hozni. Jókat és rosszakat egyaránt. Döntéshozó képességünk miatt viszont a felelősségünk is óriási lett, hiszen a kezünkben a lehetőség, hogy változtassunk minden más élőlény kilátásain is.

Büszkék lehetünk magunkra, sikerült a fejlődés azon pontjára jutni, hogy a biomassza összes élőlényének az életére közvetlen hatással vagyunk. Emberek és – ezáltal – állatok is vagyunk mindannyian, csak mi, emberek a többi állatnál sokkal veszélyesebbek. Cserébe nem csak rontani, de javítani is tudunk a világon.

Ha mindezt megértjük, akkor nyilván az sem fog már sok további nehézséget okozni, hogy felfogjuk, azok az emberek, akik örömüket lelik más állatok kínzásában, azok végső soron más emberek kínzásában, bántásában is örömöt találnak. Hogy az ilyen típusú civilizálatlan, vagy akár pszichés eredetű agresszió az elkövető esetében ideiglenesen csak más állatfajokra korlátozódik puszta gyávaságból, vagy egyszerű gyakorlatszerzés okán, annak a világon semmi jelentősége nem kellene, hogy legyen.

Minden állatkínzó potenciális, vagy tényleges »emberkínzó« is.

Ennek megfelelően kell megítélni az állatkínzást, és meghatározni annak szankcionálását. Éppen ezért lenne szükséges a büntetési tételek szigorítása egészen addig, amíg visszatartó ereje nem lesz az összes olyan állat (ember) számára, aki más lények kínzásából merít örömöt.

Boldog Állatok Világnapját mindnyájunknak!”