„Korlátlanul sorolhatóak a példák a Fidesz elitjének ordas igénytelenségére Fásy Ádámtól a Pappa Piáig, a kokainos orgiákon dübörgő Fekete Pákótól Korda György budapesti díszpolgárságáig. Jól látható ugyanakkor, hogy amint a saját reprezentációjukra megy ki a játék, tudnak ők igényesek is lenni. Ha a saját leszállópályájukról van szó, melyre az elit magaslatairól a pórnép közé leereszkednek, amilyen a Kossuth tér vagy a Budai Vár, ahol Orbán Viktor parádézni, kitüntetéseket osztani, katonazenekarral zászlót fel- és levonni szeret, ahol Putyint, Erdoğant meg más illiberális cimboráit fogadja, valahogy nem az Örs vezér tere, nem a Hős utca és nem a Havanna lakótelep a referencia. A Budai Várnegyed meg a Kossuth tér környéke tök kulturáltan néz ki – ez nem a szokásos Balkán-tuning. Lám: ilyen az, ha egy városrésznek gazdája van. Elég azonban csak néhány utcányit távolodni a Kossuth tértől, elég csak lesétálni a Várhegyről, és a városi környezet máris Budapest megszokott, romos, igénytelen, gazdátlan arcát mutatja. Az itt élöknek ennyi jár.
A döntő különbség köztük és köztünk, hogy a mi számunkra az Budapest, ami az ő számukra a Budai Várnegyed meg a Kossuth tér. Ők Budapestből ennyit tekintenek az otthonuknak – mi meg hát az egész várost. Semmi mást nem kínálunk a fővárosnak, mint azt, amit Orbán Viktor és az illiberális pártállam a Budai Várban meg a Kossuth téren élőknek nyújt. Budapest valamennyi pontján azokat a referenciákat kívánjuk érvényesíteni, amelyek a mélyen tisztelt rothadék elit reprezentatív leszállópályáit jellemzik – kiegészítve azzal a zöld élménnyel, ami nekik és családjaiknak a budai hegyekben kijár. Ha a saját életmódjukról meg a gyermekeik egészségéről van szó, máris értik ők, hogy miért is probléma a levegő károsanyag-tartalma, hogy miért is jó az, ha az utca végén van egy kis erdő, és hogy mi is a baj azzal, ha ház előtt kétszer három sávon özönlik az autóforgalom.
Budapest is lehet igényes, ízléses, sétálható és kerékpározható, ha van rá politikai akarat. Amint egy városnak gazdája akad, máris kulturálttá és élhetővé válik. Jól látszik, hogy Budapestnek jelenleg nincs gazdája – mindössze egy találékony gondnoka, aki önmagával elégedetten tömködi a lyukakat. Ezen kívánunk változtatni. Nemcsak mert a sétálóövezet az ügyünk, nemcsak mert az élhető város az igényünk, hanem mert Budapest az otthonunk.”