„»Nyerhet malasztot ki bűnhöz tapad?« – kérdezi a testvérgyilkos trónbitorló Claudius saját magától (a Hamletben), miközben imádkozik. Természetesen tudja a választ, és azt is tudja, hogy szorul torka körül a hurok, de imádkozik tovább, és nem mond le sem a trónról, sem a királynéról.
Az a mocsok, ami itt folyik, a választási kampánynak rég nem nevezhető fideszes irányítású propaganda háborúban – igazi gyalázat. Ezzel a politika hatalomgyakorlási részét űzők kiírták magukat – és fokozatosan írják ki az egész nemzetet – a keresztény kultúrából.
Kisebb-nagyobb Claudiusok biztatják magukat és azt állítják, hogy igen, nyerhet malasztot az is, aki bűnei gyümölcséből él. Mert kell »elég eső az Úr egében, hogy tisztára mossa« enyves tenyerüket.
Első Claudius, győri polgármester, olimpiai bajnok »minta egy szoborhoz«, részt vett egy Adriai tengeri jacht-orgián.
Második Claudiust, régi híres jó emberünket, a budaörsi polgármestert pedig »megvezették«, mondta ő.
Itt gördül le a függöny, idáig tartott az első felvonás. Claudiusaink bűnbánatot mutattak és családjuk, főleg feleségük bocsánatáért folyamodtak. Amit természetesen hűséges keresztény asszonyuktól meg is kaptak. Szerintük ugyanis csak »magánügyben« hibáztak, ami csak a családjukra tartozik. Ez aztán a pofátlanság.
Ám a Fidesztől független sajtó és az ellenzék szerint a politikusnak is lehet magánélete. Szerintem is lehet, de az erkölcstelenség és a bűnözés senkinek sem magánélet.
A politikusnak pedig duplán nem.”