Ákos ilyen, avagy a méltányosság is felemel

„Biztos ismeri Kovács Ákost. Ő aztán nem szorul a védelmemre. Mindez, amit írok, akár operára is fordítható, a nagy Pavarottitól a kis Parpignolig érvényes. Nem direktben kívánnék szólni Ákosról, a lesajnáló indexes kritikáról, politikáról (véleménye mindenkinek van, akinek nincs, az gyanús, és egyszer hopp, másszor kopp, akármelyik oldalon is állsz) és díjakról sem. Hanem csak – figyelem! – valakinek a zenéjéről, aki történetesen popsztár. És ez nagyon más dolog, de pl. a zene lehetne a kritikaírás tárgya is. Kéne lennie.

Abban megegyezhetünk, hogy olyan diktatúrát nem ismert még a világtörténelem, ahol kötelező lett volna bizonyos lemezeket harminc éven át mindig megvásárolni, koncertekre meg a drága belépőt. Nos, Ákos koncertjeire ingyenes jegy nincs, jó borsos árú viszont van, és pont annyira (vagy egy kicsit még annál is jobban) szokták elkapkodni, hogy az az eladatlan mások ingerszintjét zavarni kezdje. Valamiért emberek mennek és vásárolnak Ákost!

Ekkor jön a cinizmus, jó sok nyomi hasonlat (pl. khm, hemzsegő legyek nem validálják a döghúst – pedig dehogynem: nekik az a legjobb, azért választják, viszont a Shakespeare-összessel semmire se mennek, mi meg, emberek, fordítva vagyunk ezzel). Ám piaci helyzetben, önként és hosszú távon, magas áron vásárolt kulturális termék csak értékes lehet, nota bene ez az egyik ismérve annak, mit tekintünk értéknek: egyfajta széles közmegegyezés és időrosta. Ákos tehát érték. (Nyugalom, szerintem az Illés is, Hobo is az, Lovasi is az, az Omega is az és Zorán, Demjén és Presser is – hogy csak szintén Kossuth-díjasokat említsek, és ezúton is tüntessek Dusán százszor megérdemelt díjáért, és talán Horváth Attiláért is.)

Aki értéket alkot, maga is értékes, de tartom a fenti nehéz vállalást, most csak a zene van soron. Viszont itt is ki kell mondani: az ember valamilyen. Ilyen, olyan és amolyan is lehet, néha előbb ilyen aztán olyan, de aki egyszerre – pláne sokszor – mindenféle, azt óvnék értékesnek nevezni. Aki ilyen, olyan és amolyan is, az bizony semmilyen.”