Most akkor bölcsek vagy ostobák a szavazók?

Emlékszünk még, a 2018-as parlamenti választás után milyen gondolatok pörögtek ballib újságírók és értelmiségiek fejében?

Mutatom:

„Úristen, milyen emberekkel élünk egy országban? Hogyan hihetik el, hogy a migránsoktól kell félteni a kultúránkat? Miért van ennyi gyűlölet a magyarokban?” (Földes András, Index: Hogy lehet ennyire hülye egész Magyarország?)

Pető Péter most ezt írja a 24.hu-n:

„Hogy politikai munkával lehetett győzni, az egyúttal megmutatta azt, amit minden politikával foglalkozó embernek amúgy is mindig tudnia kell: a választók bölcsek.”

Semmiképp sem szeretném összekeverni Földest Petővel, de valami azt súgja, mindkét álláspont jól tükrözi az említett körök akkori és mostani gondolatait.

Jöhetnék itt John Stuart Millel, a liberalizmus egyik atyjával, aki szerint csak a felvilágosult népeknek szabad demokráciát játszani; de talán nem mélyfilozófiai megfontolások állnak a népről alkotott baloldali véleményanomáliák mögött.

Nyilván mindenkit megkísért, hogy az aktuális választástól függően ítélje meg a nép ítélőképességét, de azért mégis úgy tűnik, a baloldali értelmiségi közegben a nép bölcsességének mércéje az, hogy épp hova szavaz. És ez a felfogás pont nem egy túl bölcs dolog.