- A kilencvenes évek privatizációja, majd pedig a 2008-as válság bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a (neo)liberális gazdasági elit tevékenysége nem volt több, mint „kaszinó kapitalizmus”. A populizmus az ilyen értelemben felfogott kapitalizmus elleni lázadás is.
- A nyugatról folyamatosan érkező kritikák azt sugallják, hogy a kelet-közép-európai államok mindig is alsóbbrendűek lesznek. Miközben az EU-csatlakozás feltételeit teljesítették, mégsem kezelik őket egyenlő partnerként. Mindez persze az állampolgárok többsége számára nem elfogadható.
- A rendszerváltoztatás liberális értelmiségi elitje - így például Vaclav Havel - óriási hibát követett el: az 1989 és 1990 közötti időszak viszonylag kis politikai veszteségek mellett tette volna lehetővé, hogy létrejöjjön egy sajátos kelet-közép-európai demokratikus modell. Ez a lehetőséget akkor az elitek elszalasztották. A populizmus tehát valójában egy alternatív demokráciamodell keresését jelenti.