A „bűnös város”

„Ennek pedig nyilván oka van. Ez az ok minálunk nyilván ott lapul a századfordulótól egészen a rendszerváltásig »faji« hátteret is magában foglaló népi-urbánus ellentétben, amely ma is fennáll, csak éppen a »faji« motívum tűnt el belőle, szerencsénkre. De ettől még ez a dichotómia kétféle életformát, látásmódot, értékválasztást jelent, kétféle viszonyulást múlthoz, hagyományhoz, históriához, nemzethez.

A ma még mindig egészségtelen magyar társadalomszerkezetben van egy nagyjából ötszázaléknyi gazdag réteg, vele szemben áll 15-20 százaléknyi úgynevezett középosztály és egy 75-80 százaléknyi »underclass«. Az Orbán-kormányok minden törekvése arra irányul, hogy megerősítse a középosztályt, létrehozza a nemzeti burzsoáziát, amely a globális piacon is versenyképes, s hogy kiemelje az alsó osztályokat a mélyszegénységből, elsősorban a munka biztosítása és a családtámogatási rendszer által. Mit látunk mégis?

Azt, hogy a nagyvárosokban, ahol az iménti társadalomszerkezeti arány 15–40–45 százalékos, mégis a kormány által ezekben a városokban – ellenzéki vádak szerint – »túltámogatott« felső- és középréteg szavaz balra, míg a vidéki kis- és közepes települések lakói a leghívebb támogatóink.

Ennek oka van. Egy olyan ok, ami messze áll az ellenzéki lózungokon, az ellenzék által irritáló nagyképűséggel kisajátított »szürkeállomány« mítoszán – ami ráadásul nem is igaz. És ez az ok ráadásul ugyanaz Bécsben, Párizsban, Londonban és Budapesten. És összefügg a nagyvárosi lét gyökértelenségével és globalizmusával éppúgy, mint a vidéki és kisvárosi létezés hagyománytiszteletével és »földközeliségével«. És az is biztos, hogy a jövő nem e kettő közötti választásé, hanem a nagyvárosiak felé fordulásé. A szereteté és alázaté.”