„A Fidesznek mázlija van: a kampány depolitizálásához paradox módon jó feltételeket teremtettek az ellenzék pozitív lépései is. Az életbe vágóan fontos ellenzéki együttműködés, ha nem vigyázunk, elhalványítja a pártok identitását, egyáltalán a politikai-világnézeti identitások létezését. A civilek bekapcsolódása, közösségeik aktivitása rég várt fejlemény, de az már hiba, ha ez a politikamentesség jelszavával folyik. Az önkormányzati kampány érthetően helyi problémák körül forog: azokat nehéz egyetlen nagy politikai ívbe kapcsolni, alternatív jövőképpé formálni.
Pedig nincs más út. Az új lendületet éppen az adhatja meg, ha az ellenzék »visszapolitizálja« a kampányt. Az első szakaszban még önmagában az mozgósított, hogy a különböző szervezetek végre-valahára képesek voltak közös jelölteket állítani. Budapestet az előválasztás új módszere is felpezsdítette. De ez a lendület nem tart örökké – hány lelkes mozdulást követett már apály... Az együttműködés csak a sikerhez szükséges szavazatmennyiség lehetőségét adta meg, ez csak a keret. Most kell tartalommal, új minőséggel megtölteni. Most vagy soha, mert már nincs sok idő.
Az együttes fellépés még nem maga a politikai alternatíva, csak nélkülözhetetlen technika, ahogy egyébként a vita és annak jogos követelése is az. A helyi programok általában okosak és hasznosak. De ahhoz, hogy váltóhangulat legyen, össze kell állniuk a településeken túlmutató politikai ajánlattá, egy másik rendszer képévé. Ha az egyes pártok külön karakterjegyei most elhalványulnak is, annál nagyobb szükség van a közös rendszerváltó karakter felmutatására.
Annak országos és közös kimondására, mit gondol az ellenzék az önkormányzatokról, mit vállal átláthatóságban, nyilvánosságban, szociális magatartásban, az ott élők döntési jogainak radikális szélesítésében. Ez több, mint a mégoly fontos helyi útjavítások, fejlesztések, fásítások külön-külön programja. Ez a közös jövőnk. Amelyben más ellopott közjavakkal együtt visszaszerezzük az elsinkófált politikát is.”