„A píárszakemberek azt hitték: ha új köntösbe bujtatják, divatos napszemüveget és bőrdzsekit adnak rá, ráncfelvarrást kap és hajbeültetést, tolongani fognak a tömegek a turnéján. A német, a francia, az olasz és a máltai miniszter azonban illúziókat kerget. A bohóc most sem fogja megkedveltetni magát. A bevándorlók elosztására létrejött mechanizmus ugyanis egyszer már csúfosan elbukott, és akinek egy agysejtnyi józan esze maradt, az pontosan tudja, miért.
A kvótarendszerrel Európa végeláthatatlan csapdába csalja magát. Az alapvető problémát, a bevándorlás korlátozását-megállítását nem orvosolja, hiszen az Európába vágyóknak – függetlenül attól, hogy valódi menekültek-e vagy sem – azt üzeni: vessétek magatokat a tengerbe, mi kimentünk, befogadunk és ellátást nyújtunk nektek. Ez talán a kvóták legnagyobb gondja, és emberiesség elleni bűncselekményeket is felvet a rendszert ösztönzők esetében.
A másik bűne e mechanizmusnak az, hogy a szolidaritás nevében teszi kötelezővé a migránsok befogadását. Bár a tegnap született megállapodás egyelőre négy országra vonatkozik, és elméletileg önkéntes alapú, jól tudjuk, hogy az Európai Unióban ez mit jelent. A szolidaritás, az önkéntes alapú segítségnyújtás idővel az uniós kötelezettségek megszegésével lesz egyenértékű. Nincs választási lehetőség. A renitenseket megbélyegzik és bosszút állnak rajtuk. Például az uniós források elosztásakor vagy jogállamisági eljárások során.
Az egykor halottnak hitt kvóták tehát élnek és virulnak. Akinek viszont legalább egy agysejtnyi józan esze maradt, az nem gondolhat mást, mint hogy ezt a velejéig romlott rendszert valakiknek érdekében áll működtetniük. Nem kell összeesküvéselmélet-hívőnek lenni ahhoz, hogy lássuk: a szemeink előtt zajló folyamat nem menekültválság, hanem menekültipar.”