Egyik megoldás a szövetkezetek támogatása: mindig valahogy a szovjetrendszerhez kötik, pedig Nyugat-Európában hatalmas kultusza van.
„A megújulóban lévő baloldalnak nagyon konkrét tervei vannak a gazdaság demokratizálására. Az Egyesült Államokban a társadalom 71%-a azt mondja, hogy a gazdasági rend nem neki dolgozik. Elisabeth Warren szenátor, demokrata elnökjelölt terve szerint az egymilliárd dollárnál nagyobb bevételű részvénytársaságoknak új, a szövetségi kormány által jóváhagyott kartát kellene elfogadtatniuk, mely figyelembe veszi a munkások, a közösség és a Föld érdekeit is.
Alexandria Ocasio-Cortez radikális demokrata kongresszusi képviselő Zöld New Dealje akár 10 millió új munkahelyet is teremtene az államilag finanszírozott hőszigetelési és más fenntarthatósági projektnek köszönhetően.
Nagy-Britanniában Margaret Thatcher privatizációs hulláma látványosan csődöt mondott. A Legatum nevű piaci fundamentalista think tank 2017-es felmérése szerint a britek többsége visszaállamosítana mindent: 83% a vizet, 77% a gázt, 76% a vasutat, 66% a hadiipart és 50% még a bankokat is. Az utóbbi bizony nem elképzelhetetlen: az Európai Unióban a banki eszközök 20%-a ma is állami bankok kezében van.
A brit munkáspárt Inkluzív Tulajdoni Alap (Inclusive Ownership Fund) terve szerint minden 250-nél több embert foglalkoztató cég tulajdonjogának 1%-át évente át kellene adnia egy inkluzív tulajdoni alapnak, melyet a munkások tulajdonolnak. Így ők döntéshozókká válnak, és természetesen osztalékban is részesülnek. Idővel pedig munkavállalói tulajdonba mennek át a nagyvállalatok.
Szintén fontos lehetséges megoldás a szövetkezetek támogatása. Magyarországon ez kevésbé ismert forma, még mindig valahogy a szovjetrendszerhez kötik, pedig Nyugat-Európában hatalmas kultusza van. A spanyolországi Mondragon szövetkezetnek például 80 000 tagja van, és 12 milliárd euró árbevételt produkál évente!”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
