„A számszerű eredményeket olvasva valóban könnyű azt gondolni, hogy hatásos módszer lehet az adóemelés, viszont sem ez, sem más gazdasági modell nem veszi figyelembe, hogy a vásárlók nem kizárólag a piac változásai alapján döntenek. Sőt, azokat a fogyasztói adófajtákat, amelyeket egy állam preventív jelleggel, kimondottan azért vet ki bizonyos cikkekre, mert károsak az egészségre vagy a környezetre, sin taxnek, magyarra lefordítva »bűnadónak« hívják. Számos példát ismerhetünk már erre, gondoljunk csak az alkohol és a dohány egyre növekvő árára, vagy az itthon bevezetett csipszadóra.
Csakhogy – amint számos kutatás is bizonyította – szoros összefüggés van az osztályhelyzet és az egészséges étkezés között, ezért a bűnadó gyakorlatban nem egyéb, mint kiszúrás a legkiszolgáltatottabb réteggel. A statisztikák szerint ugyanis minél szegényebb valaki, annál kisebb az esélye, hogy kiegyensúlyozottan és egészségesen táplálkozik. A magas kalóriatartalmú, de tápanyagban szegény élelmiszerek általában olcsóbbak, illetve egyszerűbben is lehet ezekhez hozzáférni. A témában máig legtöbbet hivatkozott tanulmány, amit a Harvard kutatói készítettek, például azt mutatta ki, hogy az Egyesült Államokban napi 1,5 dollárral, azaz nagyjából 450 forinttal kerül többe az egészségesebb élelmiszereket választani. Akárcsak a káros termékekre kivetett plusz adók mértéke, úgy sokaknak talán ez is pusztán aprópénznek tűnik, viszont sok háztartást egy ekkora pluszkiadás is nehéz helyzetbe kényszerít. Enni viszont muszáj, így hiába lesz drágább egy olyan alapvető élelmiszer, mint a hús, a szegényebbek nagy része jobb híján ki fogja fizetni.