Kicsik és kocsik

„A babaváró támogatás arra szolgál, hogy az életszövetségre lépett fiatal emberek még azelőtt, hogy megszületne gyerekük, valamilyen módon megalapozhassák, elindíthassák családjuk önálló életét. Amúgy a családot is lövik. Mert milyen ócska és korszerűtlen intézmény az, ahol az apa férfi, az anya nő, a gyerekek pedig kisfiúk és kislányok. Az ernyedt nyugat-európai szélsőliberalizmus számára mindezek a tények egyenesen bőszítőek. Mert hát miért is ne lehetne a mindenféle nemi eltévelyedésben forgolódó emberi formációt családnak nevezni? Nincs mit ezen csodálkozni, hiszen abban a világban, ahol a meggyilkolt magzatokra épül a kozmetikai ipar, ahol finomkodva áttessékelik a túlvilágra az öregeket, ezt kegyes halálnak nevezik, sőt, ahol már az emberevés bevezetése is komolyan szóba kerülhet, ott ez szinte természetes. Magyarországon az efféle gondolkodásmód még a kommunizmusban sem nyerhetett teret. Sőt. Elég csak felidézni egykori jeles írónk, Fekete Gyula elszánt harcát az 1970–80-as évekből, a már akkor szomorú demográfiai helyzet megoldása érdekében.

Azt mondják tehát a liberális elméletgyártók, hogy a Fidesz–KDNP-kormány babaváró hitele sokféle visszaélésre alkalmas. Gondosan kiszámolják, hogy a tízmillió forint a hitel lejártakor 2,7 millió forinttal gyarapodhat. Hogy vannak, akik ezt a szabadfelhasználású pénzforrást befektetésre használják. Az, hogy közben legalább három gyereket kell világra hoznia az anyáknak és eltartani-felnevelni a szülőknek, szóba se kerül.

A babaváró hitel felvétele valóban komoly befektetés. A családba, az ezek alkotta kisebb-nagyobb közösségekbe és a nemzet egészének jövőjébe invesztált pénzügyi akció. Aminek összege kicsiny töredéke annak, amibe egy gyerek felnevelése kerül, mondjuk, nagykorúsága eléréséig. Ezt az emberélet-guberálók, ezek a szélsőliberális anyagelvű bohócok, szintén ki szokták számolni, és ami úgy ötven–százmillió forint közötti összegre fut ki gyerekenként.”