Fehérgalléros bűnözők Európában

„Immáron több éve szűnni nem akaró politikai csatározás zajlik Európában az illegális migráció ügyében. Az üres közhelyek, a valóság torzítása és a politikailag korrekt hazugságok mellett üdítő kivételnek számítanak a vitákban olykor felbukkanó objektív igazságok. Ilyen, példának okáért, hogy Európa megszállása, inváziója illegális migránsok seregével sem demográfiai, sem pénzügyi, sem munkaerőpiaci megfontolásból nem lehet elfogadható perspektíva, hisz évtizedes tapasztalatok bizonyítják, hogy több gondot okoz, mint előnyt, hosszú távon pedig kontinensünk elvesztéséhez vezethet.

Az átlagpolgár az ítéletét nem belátás vagy a logikus érvelés hatására hozza meg a bevándorláspárti és bevándorlásellenes táborok között zajló küzdelemben, sokkal inkább politikai hovatartozása okán húz egyik vagy másik fél irányába. És ez baj! Baj, mert ha sokszor unalmasnak tűnik is a migráció témája, fárasztónak az információzuhatagban való eligazodás és tájékozódás, a lényeg nem téveszthető szem elől: unokáink jövője válhat általa teljesen kiszámíthatatlanná.

Baj azért is, mert egyre jobban eltávolodunk a lényegtől, mégpedig attól a tételtől, amely az emberi együttélés legalapvetőbb feltétele: a kiszámítható rendtől. A mindennapok élhetőségét, az együtt létezés lehetőségét ugyanis nem politikai alkuk és speciális érdekek testesítik meg, hanem a mindenki által betartandó szabályok. A törvények létezése már az antik világban is a társadalmi összetartozás egyik záloga volt, olyan mankója az emberiségnek, amely képessé tette a mindennapok kihívásai­nak kezelésére. A problémák csak addig jelentettek gondot az egyénnek, amíg a megfelelő – törvényes – választ meg nem találta, illetve meg nem találták neki az írástudók.

Ma sincs másként. Életünk a szabályrendszerek által kezelhető. Törvényeink és szabályaink betartása a hétköznapokban nem okoznak gondot, hisz evidenciák, miként a létezés biológiai feltételei. Mégis e jogszabályok léte teremt észrevétlenül is nyugodt légkört a közösségnek. A tudat, hogy az egyének és csoportok ugyanazon szabályrendszer szerint és keretek között léteznek, mely fenntartja és garantálja az egyes ember és az állam biztonságát egyaránt. »Ne lopj!« és »Magadban és másokban kárt ne tégy!«, mert számolnod kell, mind törvényi, mind egészségkárosító következményekkel. Egyetlen politikai párt vagy annak képviselője sem vehetné programjába, hogy »Lopj nyugodtan!« vagy »Minden nap mértéktelenül igyál alkoholt!«. Ilyen felszólításra a választópolgárok minimum megkérdőjeleznék azok beszámíthatóságát. Szinte senki sem dőlne be ilyen provokációnak.

Mindezek ismeretében azonban felvetődik a kérdés, hogy az illegális migráció, pontosabban a nem kívánt invázió esetében ugyanez a kézenfekvő józanság miért nem működik? Miért nem merül fel a többségben, hogy Európa-szerte súlyos alkotmánysértés folyik. Tudvalévő, hogy az európai országok alkotmányai, alaptörvényei – kivétel persze például Finnország, ahol nincs írott alkotmány – egyértelműen fogalmaznak a határok sérthetetlenségének elvéről. Nem a határok védelmét, hanem sérthetetlenségét húzzák alá. Egy adott állam külső és belső szuverenitásának ugyanis egyik alapvető feltétele a területiség, a fennhatóság egyértelmű meghatározása és annak szilárd védelme. A területviták vagy a külső határok őrizetlensége, az állam stabilitását, ezzel egyben az állampolgárok biztonságát és a társadalmi rendet veszélyeztetik. Nem véletlen tehát, hogy aki a határőrizetet veszélyezteti, a határokat sérti, az egyben alkotmánysértő cselekedetet hajt végre. A magyar nyelvben is »határsértőkről« beszélünk, amikor valaki iratok és engedély nélkül akar bejutni az országba. Érdemes tehát leszögezni még egyszer: az illegális határátlépés nem egyszerűen törvénytelen, hanem alkotmánysértő bűncselekmény.”