Az egész integrációs folyamat súlyos kudarc

„Tehát a kormány is a hiányok orvoslására választotta ki önt.

Mi 1989 óta mindig ezzel foglalkoztunk, s a legszélesebb körben igyekszünk a kormányokkal együttműködni, mert a dolgunk az, hogy kiegészítsük, ami az állam működéséből hiányzik.

Ez civil munka, de ön most kormányzati szerepet kapott.

Tiszabőn és Tiszaburán kezdődött, három éve keresett meg a kormány. Arra kért minket, hogy azt a tudást, amelynek segítségével más településeken már sikerült megfordítani bizonyos folyamatokat, próbáljuk itt is hasznosítani. Később ez fogalmazódott meg a kormányprogramban. Sokszor elmondtuk, ilyen típusú településből több száz van. Ezek, eltérően másoktól, nem tudtak élni a lehetőségeikkel. Van egy sor hasonló helyzetű település, amely az elmúlt 15 vagy 20 évben el tudott indulni, mert jól pályázott, jól használta a közfoglalkoztatást, jól választott vezetőt, és van jövőképe. Ezeket a településeket békén kell hagyni. A többinél viszont nézzük meg, mit kell csinálni, méghozzá egyedileg. Itt sincsenek univerzális módszerek.

Igen, de ezt az autonómiát nyesték vissza például az oktatásban.

Azzal egyetértek, hogy a kistelepüléseken az önkormányzatok alá ne tartozzanak iskolák.

De én a tanszabadság visszanyeséséről beszélek.

A mi iskoláinkban nincs olyan ember, aki vitatná, hogy egy budai iskolában meg a tiszabőiben más módon kell hozzányúlni a kérdésekhez.

Két budai között is másképp kell.

Minden iskolában másképp kell. A mi esetünkben egy kikötés van: minden gyereknek az első iskolai hónapjaiban azt kell éreznie, hogy sikeres. Teljesen mindegy, hogy ezt labdapattogtatásban, búgócsigahajtásban vagy nyusziugrásban érjük-e el. És el kell mondani a szülőnek is, hogy az ő gyereke sikeres. És akkor sincs gond, ha fél évvel később fogja csak a kis a betű írásánál a kanyarítást megtanulni, mert addigra már elhiszi, hogy ő egyébként képes a sikerre. Mi a jelenlétünkkel az információkat próbáljuk összekötni. A védőnői szolgálat legyen része az iskola, az óvoda, a bölcsőde mindennapos életének. Mindenkinek egyaránt fontos, milyen sorsa lesz a megszülető gyerekeknek, hiszen ők érkeznek majd az óvodába, iskolába. A védőnői szolgálat ezért közös ügy. Amikor már megvan a védőnő, akkor tovább haladunk, mert már el tudjuk intézni, hogy világítson a lámpa és legyen legalább egy fűtött helyiség. És viszünk helybe egészséges vizet. El fogunk jutni odáig, hogy a születés körüli időszakban minden elképzelhető segítséget megadjunk.”