„A nők felvételének elutasítása nem az első olyan viselkedésforma, amit rosszul érintett a #MeToo. A LeanIn.org és a SurveyMonkey múlt tavaszi kutatása szerint a férfi menedzserek 60%-a érezte magát kellemetlenül, ha munkával kapcsolatos közös tevékenységet kell nőkkel végezniük, olyanokat, mint a mentorálás, páros munka vagy közösségi élet másokkal. A Pew Research Center kutatása szerint a munkavállalók 51%-a érzi úgy, hogy a #MeToo megnehezítette az ellenkező nemmel történő érintkezést a munkahelyen.
Fontos megjegyezni, hogy az ellenkező nemmel való interakció elutasítását nem lehet teljesen a #MeToo-ra fogni. A New York Times kutatása, amit épp a #MeToo előtt végeztek, azt jelezte, hogy a férfiak 22%-a inkább elkerülné a nőkkel való négyszemközti megbeszéléseket. De úgy tűnik, a #MeToo tovább rontott ezen a helyzeten.
Végső soron a #MeToo egy nagy győzelem volt abban a tekintetben, hogy sikerült felhívni a figyelmet egy súlyos munkahelyi problémára. Még ez a legutóbbi kutatás is azt találta, hogy a női és férfi munkavállalók többsége bátrabban beszél a zaklatásról a #MeToo-nak köszönhetően. De a #MeToo negatív, szándékolatlan következményei valósak és beavatkozást igényelnek, mielőtt még jobban lerontják a nők esélyeit a munkahelyeken. A férfiaknak és a nőknek is meg kell érteniük, hogy úgy is tudnak munkahelyi barátságokat kötni, mentorálni, sőt, együtt utazni, hogy közben nem lépnek át határokat. Ez az egyetlen módja annak, hogy a nők egyenrangúak legyenek a férfiakkal a munkahelyen.”