A kvóták hamis nyugalma

„A kvóta gondolata persze sosem tűnt el teljesen. A jelenlegi olasz kormánytól azt várni, hogy letegyen erről a tervről, olyan lenne, mint azt hinni, Orbán Viktor egyik napról a másikra lebontatja majd a déli határzárat. Olaszországnak elemi érdeke az, hogy szelepeket találjon, hogy valahova el tudja küldeni a területén feltorlódott illegális bevándorlókat. Persze az sem mindegy, hogy miközben le akarjuk engedni a kádat, nyitva tartjuk-e a csapot: Salvini addig nem engedett be újabb bevándorlókat, amíg nem oldja meg az Olaszországban összegyűltek elhelyezését, míg a mostani kormány azzal, hogy annyi migránst enged partra szállni, amennyit átvállalnak az uniós tagországok, nem csökkenti a már az országban lévők számát, sőt újabbakat késztet elindulásra a bejutás lehetőségének ígéretével.

Az elosztást intézményesítő kvótával gyakorlatilag létrehoznának egy állandó »kereskedelmi rendszert«, áruként kezelve az embereket. A baloldali olasz kormány már most is kereskedőként migránsokat importál Európába, ameddig van, aki átvegye őket. Az NGO-hajók pedig addig fogják partra hordani az embereket, ameddig az olasz kormány átveszi őket. Líbiában a csempészek addig fogják lélekvesztőkben tengerre rakni ezeket az embereket, ameddig tudják, hogy úgyis kimentik őket. Közép-Afrikában pedig addig fogják »sivatagi vezetők« bátorítani az indulást, ameddig tudják, hogy pénzt kereshetnek rajta. Az egész egy tömegeket mozgató, nagy emberkereskedelmi hálózat. És nemcsak a jókat hozzák, hanem a bűnözőket is.

A válságra a kommunista megoldás az, hogy ha nekik ott nincs jólét, menjenek gazdagabb országokba, majd kapnak az ottani javakból, a kapitalista pedig az, hogy kegyetlen versenyre kényszerítjük őket, és kölcsönöket adunk nekik. Nekünk az emberi, keresztényi, de előretekintő megoldást kell megkeresnünk: a kapuk zárva, a szívek nyitva legyenek! Ne gyűlöljük őket, hanem segítsünk nekik! De nem úgy, hogy idehozzuk őket, hogy utána gettókban éljenek, és kis Afrikák és Arábiák alakuljanak ki, hanem azt kell elérni, hogy jobb helyre térhessenek haza, és később ne is kelljen tömegesen elhagyniuk az otthonukat. A helyben segítés elemi érdekünk és kötelességünk, a kvóta és a nyitott kapuk viszont megoldást nem adhatnak, csak hamis lelkiismereti nyugalmat.”