A másik esetben a kormány béremelésként tünteti fel azt, hogy a gyakornoki idő lerövidül az osztatlan tanárképzésben résztvevő pedagógusoknak. Osztatlan tanárképzésre évente 2000 főt vesznek fel. Csapó Benő professzor úr számításai szerint minden harmadik felvételt nyert hallgatóból lesz pályakezdő pedagógus, ennek a számnak a fele jut el a minősítő vizsgára (eddig a pályakezdést követő második évben volt kötelező a vizsga). 2000 főből marad 350 fő. Ez a 151 ezer pedagógus 0,2 százalékánál rövidíti le az előrelépést, amely nettó havi 10 ezer forint emelkedést jelent, vagyis 132 ezer forintról 142 ezer forintra emelkedik a bérük.
Valós béremelésnek viszont azt tekintjük, amikor minden pedagógus bére azonos logika mentén (a vetítési alap egységes megemelésével) megemelkedik úgy, hogy közben a munkaterhek nem növekednek tovább.
A kormánynak be kellene fejeznie a propaganda-hadjáratot a pedagógus bérekkel kapcsolatban, és meg kell kezdenie a bérek felzárkóztatását a versenyszféra diplomás béreihez, mert ennek a folyamatnak, bármilyen furcsa, a magyar gazdaság lesz a legnagyobb vesztese! Arról kellene elgondolkodni, hogy a romániai pedagógusbérek hogyan előzhették meg a magyar tanárok béreit? Hová lett a »minden idők« legjelentősebb béremelésének értéke?