Nehéz szülés volt: áldását adta az Európai Parlament Von der Leyen új bizottságára
December elején hivatalba léphetnek az új biztosok.
Csalódni fog, aki elhiszi, hogy a magyaroknak nagyobb szerep juthat, mint eddig.
„A gyanútlan hívek most már biztosak lehetnek abban, hogy az Európai Unióban úgy táncolnak, ahogy Budapestről fütyülnek. A hazai kommunikáció és propaganda mindezt persze diplomatikus körmondatokban adja tudtukra, de a lényeg azért ez. Hiszen a vezér – brüsszeli látogatása után – örömmel állapította meg, mennyire helyes döntés volt Ursula von der Leyen támogatása. Így olyan ember – ráadásul hétgyermekes családanya – került az Európai Bizottság élére, aki számol a magyar érdekekkel is. Mi több, érti a nyugat- és közép-európaiak gondolkodása közti különbséget, vagyis – Orbán Viktor szerint – nem akar olyasmit erőltetni, ami számukra nem elfogadható.
A magyar szemlélő tehát gondosan kicsontozott beszámolókat kapott a múlt heti találkozóról és ehhez hasonló kommentárokat azóta is. Ha nagyon figyelt, akkor azért észrevehette, hogy von der Leyen Twitter-bejegyzése nem volt teljesen összhangban a magyar miniszterelnök értékelésével. Mintha nem ugyanazt értették volna, amikor beszéltek. Ám a hívek ehhez már hozzászokhattak. Régóta tisztában lehetnek vele, hogy móresre kell tanítani Brüsszelt. Ezt pedig nemcsak a kormányfő, hanem a megmondóemberek sokasága is gyakran megteszi. De lám, nem hiába. Most remény látszik rá, hogy olyan vezetése legyen az uniónak, amely »reálisan látja a tagállamok szempontjait«.
Az új bizottsági elnök valóban többször elmondta már, nem akarja, hogy a kisebb – vagy az utóbbi időben csatlakozott – tagállamok úgy érezzék, ellenük politizálnak. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy a bizottság – amely nem alakítója, hanem végrehajtója az egységes elhatározásoknak – engedne az eddigi alapértékekből. Vagyis aligha nézik el a jogállamiság megsértését, vagy azt, ha bármelyik ország tartósan szembe megy a közösen kialakított politikával.
Ha ugyan eljut hozzá, biztos jólesik von der Leyennek a magyarok hozsannázása. De annál feltehetően sokkal tapasztaltabb – és dörzsöltebb –, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítson neki. Csalódni fog, aki elhiszi, hogy a magyaroknak nagyobb szerep – vagy szelet – juthat, mint eddig.”