1987-ben a vasfüggöny innenső oldaláról jutott el a Harvardra, 1989-ben és 1994-ben pedig szakterületének egyik legjelentősebb nemzetközi kiadójánál, a Brillnél jelentek meg könyvei.
Emellett az évek során 17 nemzetközileg jegyzett (Scopusos) tudományos cikket publikált. Összehasonlításképpen: az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának munkatársai egy főre lebontva átlagosan alig egy ilyen cikkel rendelkeznek. Jogtudományból 0,755, politikatudományból 2,27, történettudományból 0,42, irodalomtudományból 0,72 az átlag. Maróth Miklós személyes átlaga tehát nagyjából hússzorosa a fenti intézetek kumulált átlagának*. E mellett Maróth Miklós szakterületének, az arab filozófiának a csúcsfolyóirataiban (Arabica és a Der Islam) is publikált.
Maróth Miklós szakmai munkásságát érő támadások esetében leginkább a kettős mérce a furcsa. Ugyanazoknak az akadémiai átalakítások miatt sértett érdekcsoportoknak a háza tájáról kérik rajta számon a nemzetközi tudományos teljesítményt, ahol a közelmúltban még nemzetközileg kiemelkedőnek ítéltek és pajzsra emeltek egy szó szerint nulla nemzetközi publikációval rendelkező kutatót a sajátjaik közül. Különösen visszatetsző, amikor a bölcsész Maróth Miklóson ugyanezen körök a reál tudományok mércéjével kérik számon a teljesítményt. Olyan ez,