Ed Sheeran kimaxolta az utcazenét

„A britpop és a folk hagyományait folytatva Sheeran gyakorlatilag kimaxolt egy nagyon régi, de mégis nagyon újnak ható műfajt: az introvertált utcazenészet műfaját. Amikor a Z generáció többre tartja a személyességet és az azonosulást, mint magát a művészeti értéket, akkor tud Ed Sheeran 2019 egyik abszolút szupersztárja lenni. Pedig csak egy izzadt brit srác, aki nem szégyell pofátlanul giccses lenni.

Őszintén azt hittem, hogy a Szigetre majd valami nagy zenekarral meg iszonyatos hangzással jön, ehhez képest tényleg semmi más nem volt a színpadon csak ő, a gitárja meg némi effektpedál, amivel megoldotta 2-3 sessionzenész munkáját. Mintha egy londoni metró rendszeres fellépőjét felengedték volna a Sziget nagyszínpadra. Semmi extra nincs benne, mégis annyira elhiszi és átérzi, amit csinál, hogy a laikus ott helyben elalél.

Soha életemben nem álltam még annyira hátul a Sziget nagyszínpadnál, mint szerda este. Ott volt a BMW-kulcsot pörgető, felhajtott gallérú panelgengszter, az egymásnak a dalszöveget könnyezve éneklő tinilányok, a koncertet őszintén átélő huszonéves turisták és a Katica az adminisztrációról, aki soha életében nem volt még a Szigeten, de Ed Sheeran miatt ő is felvette a koszálló cipőjét.

Egyszerűen nincs Ed Sheerannél befogadhatóbb, átélhetőbb zene a nagy fogyasztói átlág számára manapság, és ezt egyáltalán nem szégyen felvállalni. Ott van ez az izzadt, vörhenyes csávó a színpadon, 40 fokban is fehér hosszúujjút húzott a pólója alá, mintha csak 2005 lenne, és totális átéléssel énekel olyan számokat, amiket mások a tábortűznél szoktak. Nincs semmi cicoma, semmi póz, csak egy átlagos srác egy gitárral a kezében, akivel az emberek többsége százszor könnyebben azonosul, mint valami elérhetetlen, kábszeres rocksztárral.”