Ha azt mondjuk, hogy az, hogy Jézus szűztől született, a tudomány mai állása szerint azt jelenti, hogy Jézus egy maszkulin nő kellett, hogy legyen, akkor azt is ki kell mondjuk, hogy Jézus nem is létezett – hiszen a tudomány mai állása szerint az emberi szűznemzés lehetetlen. Ha viszont azt mondjuk, hogy Istennek van hatalma arra, hogy egy szűz asszony testében gyermeket alkosson, akkor mi alapján mondhatjuk azt, hogy nincs hatalma arra is, hogy ebbe a gyermekbe a férfiúi jelleget is ugyanígy csodás beavatkozással beültesse? Mi alapján állíthatjuk azt, hogy Istennek az egyikre van hatalma, a másikra nem? A Biblia egyértelműen fiú születéséről, férfi szenvedéséről beszél, amikor Krisztusról szól – az arról való eszmefuttatás, hogy Jézus genderqueer volt, mert nem férfitól született, merő spekuláció, valami olyan feltételezés, melynek se igei, se történelmi alapja nincs.
A »transznemű Jézus« álláspont kapcsán felhozott másik »bizonyító érv« is hamis, nevezetesen az, hogy »a Biblia szóhasználata is Jézus feminin jellegére utal, hiszen az ő testéből születik meg a Szentírás szerint az egyház.« Ez így, ahogy van, egész egyszerűen hazugság. A Biblia ugyanis az egyházról kétféleképpen beszél: mint Krisztus testéről, illetve, mint Krisztus menyasszonyáról. Az első megfogalmazás úgy tekinti a hívő keresztényeket, mint egy olyan test tagjait, ahol Krisztus a fej, mindent Ő irányít, s a tagok összhangban, közösen működnek a fej akarata szerint egy közös, szent vél érdekében. Itt szülésről, feminin jellegről szó sem esik. Ellenben a másik kép, mely szerint az Egyház Krisztus menyasszonya, ponthogy az Úr maszkulin jellegét mutatja: Ő a Vőlegény, az egyház a menyasszony. Ő a férfi. Ő a fej megint csak, hiszen a bibliai családkép egyértelműen a férfit tartja a család fejének.”