Salvini megbuktatása Gyurcsányra emlékeztet

„Összeálltak Olaszországban a kormányzásra a politikai előéletük szerint tüzet és vizet jelentő grilloista ötcsillagosok és baloldali PD, és így Salvininak a választások kiírása esetén a kis jobboldali Olasz Testvérek párttal együtt elérni vágyott parlamenti többségi álma elúszni látszik. Ha ez a tűz/víz koalíció kitart, akkor 2023 végéig az olasz kormányzat sorsa eldőlni látszik, és a Salvinival nem különösebben szimpatizáló baloldali itthoni és külföldi sajtó most mint szimpla »lúzert« kezeli a kormánybuktatást előidéző volt belügyminisztert, aki »elgaloppírozta« magát számításaiban. Tény, hogy Salvini nem erről álmodott, amikor meglépte az Ötcsillaggal a kormánykoalíció felmondását, de ha Olaszország földrajzi adottságait a szemünk elé kapjuk, és hideg szemmel próbáljuk meg felmérni a várható olasz politikai fejleményeket, akkor nem feltétlenül kell rögtön temetni Salvinit. 

Az összes mérvadó szervezet számításai szerint az Afrika felől beözönlésre váró sokmillió migráns száma csak növekedni fog Olaszországgal szemben a következő hónapokban és években is, és Salvini migránsellenes intézkedéseivel szemben álló PD most már kormányra kerülve felhúzhatja az eddig lezárt sorompókat. Nem is tehet mást eddigi ellenzéki követelései alapján. Salvininak és a Liga parlamenti képviselőinek így csak kényelmesen hátra kell dőlni az ellenzéki padsorokban, és ami már eddig is vitte felfelé népszerűségüket a kormányon a következetes migránsmegállító intézkedéseikkel, az most turbófokozatba kapcsolva villámgyorsan az egyedüli kormánytöbbségüket is meghozza számukra.

Csak fel kell karolniuk az olasz emberek többségében már eddig is tomboló elégedetlenséget a jogvédelemnek álcázott európai migránsbehozatallal szemben – melynek közvetlen érintettje éppen Olaszország –, időközönként kivont karddal körbejárni az országot és a városokat, és az amúgy is elfogyóban levő Ötcsillagosok illetve a migránsbehozatalért közvetlenül felelős PD minipártokká zsugorodása borítékolható. Mindezek pedig a Liga elsöprő győzelmét hozhatják a következő parlamenti választásokon. De nemcsak e központi probléma miatt borítékolhatók az új koalíció borús kilátásai, hanem a politikai értékeik polárisan szembenálló jellege miatt is. Az összefogás hírére a PD-ből kilépett egyik pártalvezér, Carlo Calenda így kommentálta lépését: »Az ok egyszerű: azt hiszem, hogy a demokráciában megállapodásokat tudunk kötni azokkal is, akik eltérő nézetekkel rendelkeznek, de soha nem azokkal, akik ellentétes értékekkel rendelkeznek. Ilyen az M5S. Olyan sokszor magyaráztuk meg szavazóinknak ezeket az okokat, hogy itt nem érdemes megismételni őket. Nem lesz sem öt, sem 10 általános pont, amely megváltoztatja a képviseleti demokrácia felszámolására született ötcsillagos személyek természetét, akik az ország legrosszabb anti-politikai impulzusaival rendelkeznek.«

Így, ha Calenda jól látta az új koalíciós partnerek összeférhetetlenségét, akkor egyáltalán nem biztos, hogy 2023-ban lesznek a következő parlamenti választások az olaszoknál. Ebben az esetben utólag még áldhatják is Salviniék a mostani ellenük létrejött összeborulást, mert akár egyedül is elérhetik így a kormánytöbbséget – akár a második világháború utáni 75 év legnagyobb olasz parlamenti többségét –, amit csak ez a természetellenes koalícióra lépés tehet lehetővé az erősen széttagolt olasz pártrendszerben. Számomra kissé a 2009-es magyar helyzetet idézik a mostani olasz fejlemények, amikor Gyurcsány miniszterelnök 2006-os őszödi-beszéde következtében beállt teljes hitelvesztésük és a 2008-ban beindult pénzügyi válság ellenére sem az új országgyűlési választások kiírásával próbálták meg csökkenteni a számukra várható politikai kártételeket, hanem a hatalomhoz ragaszkodva még kitöltötték a maradék idejüket. A velük szemben 2010-ben összejött kétharmadosság az Orbán-kormány mögött és az ellenelit építésének jogi formát adó közjogi »fülkeforradalom« – mely persze még csak a közepén tart – csak ezzel jöhetett létre, és az akkor leváltott balliberális káderállomány feltehetően sok keserűségét tudná tapasztalatként átadni most az éppen ezen az úton elinduló olasz kollégáknak.

Ám míg Salviniék politikai nyereségként hosszú távon esetleg még csak örülhetnek is a fejleményeknek, addig mi európaiak az újra megnyíló olasz tengeri határok következtében ismét a migráció-beözönlés megindulásának lehetünk a kárvallottjai. Igaz, hogy ebben az általános európai szerencsétlenségben számunkra most menedéket jelent, hogy mi magyarok a határainkon felépített kerítések révén megvédhetjük magunkat, de a szerbek, horvátok, szlovénok felől talán ismét a Röszkénél már megismert ostromhangulatra számíthatunk.”