Amerika kapitány – Peter Fonda halálára

Hollywood veterán sztárja, Peter Fonda halálát meggyászolva érdemes azzal a filmmel is foglalkozni, amelynek hírnevét köszönhette.

Az Easy Rider az 1970-es évek során a magyar mozikba is elkerült. Mit keresett egy élesen ellenkulturális USA-beli film a létező szocializmus nyugati bástyájának cenzúrázott filmszínházaiban?

Újra megnézve a filmet több minden világossá válik, amit az ember kamaszként nem fogott fel. A film mai szemmel nézve vontatott. Története az amerikai filmek egyik mintáját követi, amelyben a lineárisan kifejlő, drámaiság nélküli történet a semmibe csapódik. Nyilvánvaló az erős társadalomkritika, ami megragadhatta a szocialista cenzorok figyelmét s arra indította őket, hogy a filmmel mintegy figyelmeztessék a magyar nézőket:

(ahogyan a filmben szó szerint elhangzik).

A film bemutatása a vasfüggönyön túl persze minden kontextus nélkül történt, vagyis a magyar nézők nem ismerhették azt a kulturális környezetet, amelyben a film megszületett. Így sokan levonhatták a filmből a kívánt politikai következtetést: az USA igazából a szabadság ellensége. Az igazi Amerika sorsa nem a vallásos szelídség, hanem a vadság („born to be wild”), amit a filmbeli „Amerika kapitány”, azaz a drogos rocker Peter Fonda mutat meg.

A Szelíd motorosok mai szemmel nézve az amerikai lét új önértelmezését tárja fel. A protestáns hagyománnyal szemben az élvezetekben tobzódó, fékezhetetlen vadságot állítja a középpontba. Ezen túl megvilágítja az Egyesült Államok kultúrájának folyamatait az 1960-as évek második felében; a könnyűzene gyors átalakulását a szelíd popzenéből a kemény rockba; a hippikultúra összefonódását a kábítószerek használatával; e kultúra éles elkülönülését a hagyományos, mezőgazdasági kötődésű, vallásos társadalomtól, azaz a ma is jellemző társadalmi hasadás eredetét; a kereszténység célpont-szerepét az ellenkultúrában. Végül, de nem utolsósorban a film rávilágít a nyugati társadalmak bontakozó tendenciáira, amelyek elvezettek a szovjet rendszer összeomlásához, majd a mai globális világhelyzet kialakulásához. 

Az Easy Riderben nemcsak az feltűnő, hogy a főszereplő Peter Fonda értékelhető színészi alakítás nélkül játssza végig a filmet, hanem az is, hogy a motorkerékpárok nikkelezett alkatrészei a többnapos utazás során végig makulátlanul csillognak. Ez a tény nemcsak rendezői figyelmetlenséget árul el, hanem annak a fontosságát is, hogy

A történetben kettős konfliktust láthatunk: a hagyományos keresztény világ szembekerülését a hippimozgalom elemeivel (kábítószer, naturalizmus, popzene, bűnözés, New Age); illetve a hippivilág együttélését a technika-kultusszal (a Fonda tervezte fantasztikus motorkerékpárok). A hippivilágot felülírja a technika, a technikát pedig a társadalmi szakadék másik szélén álló ellenfél – a hagyományos agrárvilág képviselői, akik kivégzik a motorosokat. 

Fondának és társainak erőszakos halála valójában győzelem. A film alkotói szerint a motorosok halála a gyilkos türelmetlenség eredménye, melynek eredete valahol a kereszténységben rejlik. A kereszténység főellenségként határozódik meg: nemcsak az asztali ima jelenetében, hanem főképpen abban, hogy a motorosok célja nem más, mint a New Orleans-i húshagyó keddi (Mardi gras) karneválon való részvétel. Ez a karnevál eredetileg a böjtidőszakot vezeti be, a kereszténység legfontosabb ünnepének előzetese. A karnevál már a középkortól azon erők elszabadulásának a tere, amelyektől a böjti időszak a feltámadásra tekintettel megtisztít. A filmben azonban csak a karnevál jelenik meg mint fő célpont, s ebben is a prostituáltakkal való beteges, temetőbeli élvezkedés, amelynek hajtóerejét a marihuánánál  sokkal keményebb drogok adják. Az obszcén és blaszfém jelenetsor – a Hiszekegy szavaira komponált önkívület képei – világossá teszi a film üzenetét, azaz a kereszténységnek az elvetésen túlnövő gyalázását. 

Ne feledjük, hogy

Steve Wozniak és Bill Gates hamarosan nekilátnak világhódító programjaik megírásához. Noha a vietnami háborút a Szovjetunió még megnyeri, egyre inkább tagadhatatlan technikai-gazdasági lemaradása. Az Easy Rider ebben a kontextusban sikeresen kapcsolja össze a hagyományellenesség különféle formáit a hippizmustól kezdve a drogkultusz és a motorépítő technika ünnepléséig elmenően. 

A szocialista cenzorok kezét annak idején politikai szándék vezette, s aligha érzékelték a most csak vázolt mögöttes összefüggéseket. Mégis jól felismerhető a „reálisan létező szocializmus” és az Easy Rider világainak szoros kapcsolata. Az 1960-as és '70-es évek szocializmusa több felületen is az USA-beli mintákat követte, elsősorban a hagyományellenesség és a modernizmus kultusza terén. A magyar könnyűzenei világban – manipulatív szándékkal – kifejezetten bátorították a nyugati popkultúra követését, természetesen megfosztva a veszélyesnek tartott elemektől, mint amilyen a drogok propagálása vagy az anarchisztikus társadalomkritika (a magyar cím választása – Szelíd motorosok – ugyancsak ezt az utóbbi tendenciát tükrözi). Ha a történelem ezen a vonalon haladt volna tovább, ez a konvergencia akár még összenövéssé is alakulhatott volna. 

1981 után, amely a filmben is vázolt ellentét mindkét oldalát a maga szempontja szerint használta fel a szovjet rendszerrel való leszámolásban. Konkrét lépései: a fegyverkezési verseny felerősítése, a Kínával való gazdasági kiegyezés, majd a „csillagháborús program”, amely a technikai előnnyel párosítva elérte a Szovjetunió összeomlását. A konvergencia helyett a konfliktus katasztrófában tetőzött, mely lerombolta a szocializmus európai kísérletét és létrehozta az USA globális uralmát. Az erre következő reflexiók – így Fukuyama népszerű elmélete a „történelem végéről” – a filmben is megjelenő motívumok elméleti következményeit vonták le. Ezzel az Easy Riders egy teljes korszakot kifejező alkotásnak bizonyult. 

Hogyan értékelheti a hagyományelvű gondolkodás a vázolt helyzetet? A hagyományelvűség nem más, mint valóságelvűség: tudatában vagyunk annak a teljes kontextusnak, amelyben a jelzett folyamatok lezajlanak. Az Easy Rider mint műalkotás a hagyományelvű megközelítésben kudarc, értékelhető színészi játékot csak az epizódszerepben felbukkanó Jack Nicholson mutat; a történetszövés primitív, a zene nem különösebben megkapó; a hagyomány- és vallásgyalázás azonban erőteljes. A technikakultusz kiemeléséhez hozzátehetjük, hogy ez sem új: a Wehrmacht motorososztagainak fényképei már korábban megragadták egyesek fantáziáját. Ami kétségtelenül új, „Amerika kapitány” kulcsszerepe. A drog-kultusz-technika háromsága Peter Fonda kifejezéstelen arcában és viselkedésében összegződik, egy új Amerika alapítójaként ő fogja össze az egyébként erősen széttartó tendenciákat és emeli őket a politikai szimbolika szintjére. 

Ezzel azt a történeti folyamatot fejezi ki, amely

Ezzel szemben nincs értelme a korábbiak kihangsúlyozásának; a filmben ábrázolt temetőbeli jelenet világosan elmondja, hogy a hagyományos szimbolika formája és tartalma érvényét veszti. Amit látni kell, az a tendencia megállíthatatlan beletorkollása az önmegsemmisítő értelmetlenségbe.

A hagyományelv tudomásul veszi ennek a folyamatnak a kibontakozását, ahogyan a kórus is konstatálja a görög drámai hősök önvesztő tetteit. S ahogyan a görög dráma sem ér véget az önpusztító kifejlettel, hanem minderre a megoldás fázisai következnek, úgy a modernitás kibontakozásában is felismerhetjük az önpusztító jelleget, amely mégsem ér véget a katasztrófával. Beleágyazódik abba a teljesebb történelembe, amely nem korlátozódik a szűken vett empirikus világ lineáris létére, hanem kiegészül azzal az ellentétes folyamattal, amelyet a kereszténység a gyógyulás, a megtérés és feltámadás motívumaival fejez ki. 

Az Easy Rider motívumaitól így jutunk el egy teljesebb felfogás alapjaihoz. Egyben felismerjük, hogy a hagyományelvű gondolkodás éppen a mi helyzetünkben lehetséges és tényleges. A filmben megmutatott kontextus természetesen kiváltotta a maga kritikáját mások mellett olyan szerzők részéről, mint Thomas Molnar vagy John Kekes. Ők a magyar anyanyelv előterében fejtették ki ellenkezésüket az önpusztító kultúrával, Amerika kapitány kultikus világával szemben – különböző fórumokon és különböző elméleti szinten. Ám ez a fajta ellenkezés töredékes marad, mivel nem képes felfogni az összefüggést, amelyben a drog-kultusz-technika háromsága érvényesülhetett. Nem fogják fel mindennek az értelmét.

A mai feladat éppen ebben áll: miközben látjuk a politikai-technikai kultusz megkerülhetetlen tényét, ennek történelmi jelentőségét is meg kell értenünk. Nemcsak az amerikai politikai lét eredendő kultúravesztését ismerjük fel, hanem

A drog-kultusz-technika háromsága üstökösként tűnik fel és porlad szét; vele szemben a valóságelvű gondolkodás maradandó konstellációk örök mozgását követi.