Cenzúra és kultúrharc Angliában

„Joszif Sztálin csak az osztályharc szüntelen erősödését jövendölte, de az idén mintha a kultúrharc erősödne. Ilyen tendenciát érzünk nemcsak a választások tépázta Magyarországon, hanem a kultúrpolitikai értelemben rendszerint csendes Nagy-Britanniában is.

A magyar sajtó hónapok óta nyomon követi Közép-Európa nagy barátjának, Sir Roger Scruton angol filozófusnak, szépírónak, publicistának és zeneszerzőnek a meghurcoltatását. A történet – általános tanulságai mellett – magyar szála miatt is érdekes.

Scruton közéleti énjének egyik legfontosabb eleme az európai kultúra hanyatlása miatt érzett aggodalma. A kulturális hanyatlás világosan nyomon követhető az angliai városképek alakulásában, elsősorban is London elszürkülésében, amely az ezredforduló óta észrevehetően felgyorsult. Nem a városlakók szürkültek el, hanem a város építészeti arculata. A túlméretezett, formátlan új épületekre gondolok, a stílustörésekre, a modern építészeti divat kisiklásaira, a gazdagság és a rossz ízlés együttállására. Scruton rengeteg cikket, interjút, könyvrészletet és egy teljes könyvet szentelt az építőművészetnek (The Aesthetics of Architecture, Princeton University Press, 1979, 2013).

Bizonyára ezzel a munkásságával vívta ki, hogy 2018 novemberében megbízták a kormány munkáját segítő „Building Better, Building Beautiful” („Jobban építeni, szépet építeni”) elnevezésű bizottság vezetésével, amely a lakásügyi, közösségi és önkormányzati ügyekkel megbízott államtitkár hatáskörébe tartozik. E tisztséget 2019. április 10-ig töltötte be, amikor James Brokenshire államtitkár a New Statesman aznap megjelent Scruton-interjúja miatt viharos gyorsasággal menesztette.”