A populizmus vádja

„A neoliberális reformok, a dereguláció és a liberalizáció hatására a nyugat-európai államokban a korábbi tehetős középosztály megrendült, nagyon sokan csúsztak le a szegénység határára. Néhány ország (főként Dél-Európában) az euró kötelező bevezetése, a német merkantilista (exporttöbbletre törekvő) politika és az unió neoliberális gazdaságpolitikája miatt jelentősen eladósodott, és számottevő életszínvonal-csökkenést kellett elszenvedniük. A volt kommunista országok pedig a neoliberális rendszerváltás miatt szenvedtek hatalmas veszteségeket, és alakult ki ezekben a térségekben egyoldalú gazdasági függés a Nyugattól, főleg Németországtól.

Mindezek mellett a nyugati országok vezetői elkövették azt a hibát, hogy időleges gazdasági haszon érdekében vendégmunkásokat importáltak Törökországból és Észak-Afrikából. Eleinte úgy gondolták, ezek a munkások majd pár év múlva hazamennek és újabbak jönnek helyettük, akik majd szintén hazamennek. De nem így történt. Érdemes egy auten­tikus véleményt, Angela Merkelét idézni: »Azzal áltattuk magunkat egy darabig, hogy nem fognak maradni, de nem ez történt… azután azt kezdtük mondogatni, hogy fogadjunk el egy multikulturális koncepciót, és éljünk boldogan egymás mellett, és legyünk boldogak, hogy egymással élünk. De ez a felfogás elbukott, és végképp elbukott« (The Guar­dian, 2010. október 17.). Azt már nem tette hozzá, hogy a vendégmunkásokból idővel önálló szubkultúrák jöttek létre, amelyek nem tudnak és nem is akarnak beilleszkedni a nyugati kultúrákba.

A kialakult helyzet egyre inkább elkeseríti a lakosságot és az eredeti karakterüket elvesztő hagyományos pártok nem képesek arra, hogy a kialakult feszültségekre hatékony választ adjanak.

A hagyományos pártok alkalmatlansága az oka annak, hogy egyre inkább megerősödnek azok a pártok, amelyek már nem a nemzetközi elit befolyása alatt állnak és elsősorban választóik akaratát igyekszenek végrehajtani. Az euroatlanti elit helyesen érzékeli, hogy ezek a pártok megkérdőjelezik uralmukat és mindent meg is tesznek az ellehetetlenítésük érdekében. Ám hiába ítélik el a »populizmust«, ha érdekeik és értékeik által korlátozva nem képesek segíteni az átlagemberek problémáin. Így a »populizmus«, vagyis a népakarat addig fog terjedni Európában, amíg a jelenlegi európai politikát gyökeresen át nem alakítja.”