Légy rossz mindhalálig?

„Hát eljött végre. A politikai háború és a Kulturkampf után itt a »Morálkampf«. Előbb volt a fülkeforradalom, amelyik a politikai rendszert rendezte át, vagy inkább vissza, a kisebb demokrácia irányába. Kéz a kézben járt vele a gazdaság átszabása, a klienskapitalizmus, a tulajdon és a profit átterelése a hűbéresekhez, majd centralizálása strómanok, rokonok, barátok kezében. Fáradságos munka volt, pláne, hogy a sajtó nagy részét is be kellett kebelezni, így a kultúrával tavalyig nem értek rá komolyabban foglalkozni. Ám akkor lelkes szabadcsapatok segítségével megrohanták az ellenségesnek vélt, túlságosan független szellemű művészeti és tudományos hadállásokat, a Petőfi Irodalmi Múzeumtól a Tudományos Akadémiáig.

Mégis volt valami hiányérzete az embernek. Ha az erkölcsi felfogás marad a régi, akkor az új rendszer kellemetlen összevetéseknek van kitéve, az avítt normák jegyében könnyen tolvajnak, részvétlennek, agresszívnek nevezhetik. Muszáj legalább a hívek számára kiépíteni egy másfajta etikát. Ha már sikerült az országot kettészakítani társadalmi, politikai, kulturális szempontból, nem lehet hátradőlni: következzék a morális kettéhasítás. Egyéb forradalmak után feltétlen szükség van erkölcsi (ellen)forradalomra is. Új értékrend felállítására, amelyben minden fordítva van. A The New York Times Salvini ideológiáján keresztül mutatja be a hasonszőrűek etikai előjelváltását: »Good is Bad«, vagyis amit eddig jónak neveztünk – pl. embereket kimenteni a tengerből - az az új rend normái szerint bűn. Orwell 1984-éből ismerjük az »újbeszél«-t, a Forradalom által teremtett új nyelvet. Most az »újbeszél« mellett itt az »újmorál«.

Félreértettük, amikor a miniszterelnök a választás előtt »erkölcsi, politikai és jogi elégtételt« ígért. Mert nemcsak az ellenzékét fenyegette. Az övéit is meg akarta nyugtatni: nem kell pirulniuk vezérük és pártjuk kétes lépései miatt. Jönnek az új normák, amelyek révén elégtételt kapnak: erkölcsileg is ők állnak a jó oldalon. Nem a »légy jó mindhalálig« parancsát írják át nekik »légy rossz«-ra, az túl brutális volna. Épp csak a »jó« jelentését cserélik ki. Jó az, amit a vezér csinál, mert nemzete üdvét és megmaradását szolgálja, akkor is, ha ez épp nehezen hihető. Ez, mondhatni, axióma, nem szorul bizonyításra. Orbán idén márciusban leszögezte: »Nem véletlenül érezzük erkölcsi fölényben magunkat Nyugat-Európához képest«.”