„Először is a Fidesz már most is jelentős médiafölényben van Erdélyben az RMDSZ-hez képest, és ez a folyamat nem látszik lelassulni. Másodszor, mert a jelentős pénzeket a Fidesz csak a legritkább esetben szórja az RMDSZ-en keresztül vagy az RMDSZ-hez köthetően. Harmadrészt, mert az RMDSZ-ben olyan új politikusi nemzedék jön fel, amely sikereit tekintve jobban lesz köthető a Fideszhez, mert a Fidesz hozta őket helyzetbe, a Fidesz tömi ki őket, és politikai szocializációjuk jelentős részét is a Fidesztől, s ezen túl nem ritkán a legkeményebb NER-es vonaltól kapják.
Nagyon nehezen képzelhető el, hogy a felsorolt, saját mozgásterét perspektivikusan nagyon leszűkítő fejlemények elkerülnék Kelemen figyelmét. Ellenkezőleg. Viszont, amit Kelemen Hunor bírálói nem akarnak észrevenni, az az, hogy az új stratégiai partnerség csak azért nem küldte térdre az RMDSZ-t, mert Kelemen Hunor nem szorgalmazza a feltétlen kapitulációt, és csapata pedig csak részben teljesíti az elvárásokat, amelyeket a Fidesz támaszt. Antal Árpádnak vagy Tamás Sándornak nem lenne nagy gondja azzal, ha az RMDSZ a Nemzeti Együttműködés Rendszere afféle ügyes kis helyi franchise-ként működjön. Kelemen gyomra, szemben minden felszínes leegyszerűsítéssel, ezt nem veszi be. Ennek ellenére az RMDSZ mégiscsak lassú, csendes, de biztos neresedésen megy keresztül.
A Fidesz nagy dózisú cukrot pumpál a romániai magyar testbe, és ez még önmagában nem is lenne komoly baj, ha ezzel egy időben nem nyomna be ópiátokat is. Lehet, hogy a dózist Kelemen Hunor nem tudja már kontrollálni, de az arányt az anyagok között még igen. Valójában ez a rejtett agendája, s ez a maga rendjén nagyon is tisztességes agenda. Nem valami napóleoni, de nem is goebbelsi.”