Aylannak volt keresztneve... ennek a nyolcéves német kisfiúnak nincsen?

„Emlékszünk Aylanra, erre a szíriai kisgyerekre, akinek a fotója 2012-ben bejárta az egész világot, és egy embertelen migrációs politika jelképévé vált.

Van egy másik kisfiú, akinek a halála ugyancsak ennek az embertelen migrációs politikának a szimbóluma, jobban szólva e politika másik oldalának, amit nem akarunk látni. És ennek a kisfiúnak nem ismerjük a nevét.

Kerestem a nevét a sajtóban, a franciában csakúgy, mint a németben, és nem találtam. Mintha azzal, hogy bemutatjuk őt, identitást adunk neki – rémületet keltenénk? Mintha attól félnénk, hogy ez túl erős érzelmeket váltana ki. Vagy hogy a nevét megidéző hashtag túl széles körben terjedne el a közösségi hálókon. Csak azt tudjuk, hogy ez a nyolcéves német kisfiú a frankfurti pályaudvar peronján várakozott tizenkét éves nővérével, édesanyjával és annak egy barátnőjével. Anyjával együtt a sínre lökték a fiút, és elütötte őket a vonat. Csupán édesanyja élte túl.

A gyanúsított egy negyvenéves eritreai férfi. A házas, háromgyermekes apa 2006 óta Svájcban élt, és már jól ismerték a hatóságok, miután késsel, majd fojtogatással próbált szomszédja életére törni. A férfi emellett »más hasonló bűntényeket is elkövetett a múltban«. »Hiába adott ki a svájci rendőrség elfogatási parancsot az eritreaira«, olybá tűnik, hogy »a kisfiú gyilkosságának gyanúsítottját nem ellenőrizték Németországba való belépésekor«. (BMF TV)

Lehet, hogy a németeken, épp úgy, mint a franciákon – de talán a németeken még inkább – lobotómiát hajtottak végre, de a szívük megmaradt, és a dráma elsöprő érzéseket kavart fel az országban – névtelen gyászolók gyertyákat, plüssmedvéket, virágokat helyeztek el a tragédia helyszínén –, emellett pedig mély haragot is. A kisfiú meggyilkolása előtt néhány nappal egy harmincnégy éves családanyát ölt meg hasonló módon egy bevándorló hátterű személy, ezekhez az esetekhez pedig számtalan migránsok által elkövetett bűntett adódik… olyan migránsok által tehát, akik a német vezetők ideológiája, engedékenysége, alkalmatlansága és cinizmusa miatt tartózkodnak az országban.

A politikai osztály persze nagyon aggódik… amiatt, hogy az AfD megsokasodó szavazatok formájában húzhat hasznot a helyzetből! »A regionális SPD-frakció vezetője óva intett az eset minden alávaló felhasználásától.« (Le Figaro)

Ez volna tehát az egyetlen veszély. Ami minden mást érint, a németek boldoguljanak, ahogy tudnak. Eközben pedig egy nyolcéves kisfiút, aki a világ előtt nem nyerhet identitást, feláldoztak a migrációs elvakultság oltárán.”